Vége az 1. évadnak

Kedves olvasóim! A 23. fejezet felkerülésével befejeződött az első évad! Most egy kis szünet következik, de arról ti döntötök, hogy mennyi ideig legyen eltáv. Oldalt tudtok szavazni :)
A Harry központú fanfiction-ra továbbra is érkeznek, majd a fejezetek :) Örülnék neki, ha azt a blogomat is annyian olvasnátok, mint ezt. Köszönöm :)

Szavazás1

Szavazataitok alapján Jasmine Brown nevű szereplő NEM tér vissza a történetbe! Köszönöm azoknak, akik szavaztak :) !!! <3 :*

23. fejezet ~ Kettesben

New York utáni nagyobb koncert állomás Los Angeles volt. A tervezettnél hamarabb érkeztünk meg, úgyhogy kaptunk néhány nap pihenést.
Harry egy lány, Kendall társaságában tölti ezt a pár napot. Niall Demi Lovato-val találkozik. Ashley és Zayn romantikáznak. Danielle és Liam szobájának az ajtaján pedig ott virít a "Kérem, ne zavarjanak!" tábla. Így Louis-val ketten maradtunk.
Viszonylag hamar felébredtem reggel. Louis még békésen aludt. Nem akartam felébreszteni, ezért a lehető legóvatosabban bújtam ki ölelő karjai közül.
Gyorsan kerestem magamnak valami ruhát, majd a fürdőbe mentem. Álmosan néztem bele a tükörbe és megpróbáltam kifésülni a hajam. Tegnap este párna csatáztunk, így volt néhány toll a hajamba. Miután sikerült kibontanom a hajam, beálltam a zuhany alá és megengedtem a vizet. Egy gyors hajmosással egybekötött zuhany után kiugrottam a fülkéből. Magamra tekertem a törölközőt és megszárítottam a hajam, majd fogat mostam.
Fogmosás közben jött be a fürdőbe Louis. Adott egy puszit az arcomra, majd beállt a zuhany alá. Nem igazán zavarta, hogy ott vagyok. A tükörben rásandítottam tökéletes felsőtestére. Talán picit tovább időzött rajta a szemem, mert egy perverz, féloldalas mosollyal ajándékozott meg, amitől az arcom paradicsom színűre változott. Gyorsan kiköptem a vizet a számból, majd kiiszkoltam a fürdőből.
Az előre kiválasztott ruháimat bent hagytam a fürdőben és nem akartam visszamenni érte, így kénytelen voltam egy újat keresni.

Egy barack sárga színű egybe ruhát választottam, aminek a hátán egy masni díszelgett. A hajamat kontyba kötöttem és felvettem egy, a ruha színéhez hasonló színű sarut. Miután felöltöztem megcsináltam a sminkem. Szemceruzát, szempillaspirált és szájfényt használtam. 

Míg Louis zuhanyzott, addig az ölembe vettem a laptopom és felnéztem twitter-re. 

@honey: @ToriiDonowan Láttalak a new york-i koncerten. Nagyon jó a hangod és iszonyúan tehetséges táncos vagy!!!! Szerintem minden rajongó nevében elmondhatom, hogy @Louis_Tomlinson jól választott!!! Sok boldogságot!!! 

Elmosolyodtam a tweet láttán és gyorsan retweeteltem. 

@ToriiDonowan: @honey Köszönöm szépen!!! Örülök, hogy elfogadjátok (néhány ember kivételével), hogy @Louis_Tomlinson és én egy párt alkotunk. Ígérem nektek, hogy nem fogok neki csalódást okozni!!! 

@JulyStyles: @ToriiDonowan Te vagy az egyik példaképem!!! Ne hallgass a rosszakarókra, csak irigykednek rád!!! Nem tudják elfogadni azt a tényt, hogy Louis téged választott!!! 

@ToriiDonowan: @JulyStyles Köszönöm!!! Úgy gondolom, hogy Louis azt választja barátnőjének, akit akar. Engem választott, mert szeret és én is viszont szeretem Őt. Szerintem az nem is igazi fan, aki nem tudja elfogadni azt a tényt, hogy a kedvencének barátnője van. Louis is ember, neki is szüksége van valakire, akivel együtt élhet, aki szereti és törődik vele. Én ezt meg is teszem. Nem akadályozom őt semmiben sem, és abszolúte nem tartom vissza Őt a rajongóitól. Ha megtenném, akkor lenne oka a rajongóknak utálni, gyűlölni, mindennek elmondani. Szerintem nem tettem semmit sem, amivel azt kiérdemeltem. 

Végig olvastam a kis monológomat. Egy kicsit durvának találtam, de Lou megnyomta az Enter-t és elküldte. Észre se vettem, hogy mögém lépett. 

 - Ne is foglalkozz a rosszakarókkal! - simította meg a hátam. 

 - Nem szokásom, amire válaszoltam az se volt rossz, de úgy gondoltam, hogy ezt muszáj kiadnom magamból. - kedvesen rámosolyogtam, majd elküldtem öltözni. - Menj, öltözz fel... - sütöttem le a szemem.

- Nem tetszik a látvány? - húzogatta a szemöldökét. 

- De, nagyon is. - pirultam el. 

Félretette a laptop-ot, majd a hátamra döntött. Tekintetét belefúrta az enyémbe és kisfiúsan elmosolyodott. Végigpásztázta az arcom minden egyes centiméterét, majd gyönyörűen csillogó kék szeme az ajkaimon állapodott meg. Egyik kezével végig simította az oldalamat, aminek hatására felsóhajtottam. Arca közeledett az enyém felé. Először egy lágy puszit nyomott az ajkaimra, majd egyre mohóbb, követelőzőbb lett. Ebben a csókban benne volt minden szerelem, szeretet... 

A csókunknak a levegőhiány vetett véget. Nem szóltunk semmit sem, hanem hallgattunk egymás szapora lélegzetvételét. Mindkettőnket elégedettség töltötte meg, annak tudata miatt, hogy ezt mi váltottuk ki egymásból. 

Louis folytatni akarta tovább a kis akcióját, de megálljt kellett parancsolnom. 

 - Most miért? - háborodott fel.

 - Ne, most... - csalódott arca láttán majdnem megadtam magam. - Majd este! - néztem sunyin szerelmemre. 

 - Jó! - duzzogott. - De behajtom rajtad! 

Lassan lemászott rólam, majd Ő is felöltözött. 

.... 

A szállodából kilépve megcsapott minket a meleg. Rettentő nagy hőség volt. Nem lehetett mást látni az utcán, mint a tengerpart felé siető embereket. A legtöbbjük fagyival vagy jégkásával a kezében igyekezett a strandra. 

Louis-val az ellenkező irányba indultunk el. Megpróbáltuk magunkat álcázni. Én egy napszemüveg mögé bújtam. Lou pedig baseball sapkát és napszemüveget viselt. 

Az emberek többsége csak egy sétálgató szerelmespárnak néztek minket. A rajongók nem is gyanakodtak, hogy a városban vagyunk. Ez a tény megnyugtatott minket, hiszen, így szabadabban mehettünk el bárhova. Igaz, hogy egy-két biztonsági ember követett minket, de csak tisztes távolságból biztos, ami biztos alapon. 

Húsz perc séta után egy hatalmas plázánál kötöttünk ki. 

Az első utunk egy jégkása árushoz vezetett. Mindkettőnké öt féle színben pompázott. 

A lehető legszínesebbeket válogattuk össze és ügyeltünk arra is, hogy különbözőeket válasszunk, így megtudtuk kóstolni egymásét. Amióta az eszemet tudom, azóta szoktuk ezt csinálni. 

Miután megittuk a finom és hűsítő jégkásáinkat, elindultunk körülnézni a több emeletes plázában. 

Mindenkinek vettünk néhány apróságot. Remélem örülni fognak nekik. Mivel lassan lesz Laura és Ricsi esküvője, úgy gondoltuk, hogy nekik is beszerzünk valamit. Igazából a lassan az még több mint fél évet takar. Téli esküvőt terveznek, amire mind a nyolcan hivatalosak vagyunk. Lau engem kért fel a fő koszorúslánynak, tekintettel a több éves legjobb barátságunkra. 

Még rengeteg szervezni való áll előttünk, hiszen jó nyoszolyó lányhoz híven kiveszem a részem a teendők sokaságából. Mondjuk eléggé nehézkes a szervezés a turné és az óceánnyi távolság miatt, de valahogy megbirkózunk vele. 

Az egyik emeleten elmentünk egy esküvői szalon mellett. Nem nagyon tulajdonítottam neki jelentőséget, de bevillant, hogy Lau-nak még nincs meg a Nagy Napra a tökéletes ruhája. 

Louis kezét megragadva  igyekeztem vissza a hatalmas üzlethez. Meglepetten nézett rám, mikor céltudatosan beléptem a boltba. 

 - Nem jössz? - néztem vissza rá. 

 - Kincsem, nem az a szokás, hogy előbb megkérem a kezed, utána megyünk ruhát venni? - nézett értetlenül. 

 - Ez nem magamnak lesz! - mosolyogtam rá. - Laurának nézünk körül. 

 - Jaaa. Most már világos! 

Még szerencse, hogy Laurával egy a ruha méretünk, így nem kell aggódnom, amiatt, hogy esetlegesen elnézem a ruhát. 

Amint beléptünk a barátságos hangulatú üzletbe, egy mosolygós, középkorú nő jött oda hozzánk.

 - Segíthetek valamiben? - kérdezte kedvesen. 

 - Igen. - egyeztem bele az ajánlatba. 

 - Milyen ruhára gondolt? 

 - Mindenképpen ujjatlan, pánt nélküli. Az sem baj, hogy habos-babos, de egyben elegáns és kifinomult. - a nő csak bólogatott, majd elrohant és három ruhával tért vissza.

Beterelt az egyik próbafülkébe és beakasztotta az egyik ruhát. Első ránézésre már szerelemes lettem a ruhába és bíztam benne, hogy Laurának is tetszeni fog. 

Nagy nehezen felvettem a ruhát, majd a függönyt elhúzva kiléptem Louis és az eladó elé. 

Lou leesett állal bámult, az eladó pedig aranyosan mosolygott. 

 - Hogy érzi? - lépett elém az eladó. - Kényelmes? 

  - Kényelmes és nagyon szép is. - fogtam meg a ruha alját. - Mit gondolsz? - néztem Louis-ra. 

  - Gyönyörű vagy! - mondta, miközben az hölgy lefényképezett a ruhában. 

A kép elkészülte után visszamentem a fülkébe és felpróbáltam a második ruhát. 

Hasonló volt az alja, mint az elsőnek, de a felső részen apró kövek voltak. 

A tükör előtt állva ez a ruha még jobban tettszett, mint az első. Laura ízléséből kifolyólag, viszont az első lesz a befutó. 

A harmadik ruhánál állt el a szavam. Egyszerűen csodás volt. Mikor megláttam magam a tükörben, eldöntöttem,hogy egy ilyenben szeretnék majd férjhez menni. 

Ha létezik szerelem ember és ruha között, akkor én szerelmes lettem abba a ruhába. 

Louis gyorsan lefényképezett a ruhában. A fotót egyből küldte Laurának. Fél perc múlva meg is volt a válasz. 

 - Ez lesz a befutó! - mutattam a ruhára. 

 - Uram, ön elégedett a menyasszonyával? - kérdezte Lou-tól. 

Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, annyira meglepődtem a kérdéstől. A tekintetem mélyen Louis szemébe fúrtam és vártam a válaszát. 

 - Igen, tökéletes elégedett vagyok! - felelte büszkén, majd nyomott egy puszit a számra. 

Visszaöltöztem és a kedves eladónő becsomagolta a ruhát. A pénztárnál kifizettük a csodálatos ruhát, majd távoztunk az üzletből. 

 - Most ez miért kellett? - néztem komolyan Louis-ra.

 - Ugyan már! - fogta meg a kezem. - Ez csak egy ártatlan mondat volt! Ne kapd fel a vizet. Egyszer úgyis az leszel! - mondta. 

 - Aham. Nem kapom fel a vizet, csak mi van ha felismert és holnapra azzal lesz tele minden, hogy összeházasodunk? 

 - Akkor szépen elmondjuk, hogy nem... vagy tudod mit, higgyenek azt, amit akarnak. Az a lényeg, hogy mi tudjuk az igazságot...A többi nem számít! 

 - Igazad van! - mondtam és nyomtam egy puszit az arcára.

Laura tökéletes ruhájával a kezemben indultunk vissza a szállodához. 

... 

A szobában felakasztottam a szekrényre a ruhát, nehogy valami baja legyen, majd eldőltem Louis mellett az ágyon. A fejemet vállán pihentettem és az egyik kezemmel mellkasán "rajzolgattam". Egyik kezével szorosan magához ölelt és nyomott egy puszit a hajamba. 

Jó volt ez a nap. Végre eltölthettünk kettesben néhány órát, és nem kellett attól tartanunk, hogy nem érünk vissza időben a próbára. Nem kellett azon idegeskednünk, hogy az esti koncertre minden rendben legyen. Örültünk annak, hogy néhány nappal korábban érkeztünk a tervezettnél. 

Ebben a két-három napban lelkileg és idegileg is feltöltődhetünk és újult erővel vethetjük megint bele magunkat a kemény munkába. 

Lassan Louis elszundított mellettem. Mosolyogva néztem, ahogy alszik, mikor pittyent a telefonom. A Twitter jelezte, hogy írtak a falamra. 

@littlegirl1D:  @ToriiDonowan és @Louis_Tomlinson sok boldogságot kívánok! Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar esküvő lesz, de ebből látszik, hogy mennyire szeretitek egymást! <3 Gratulálok!!! :) <333 

Elképedve néztem a tweet-et, de nem reagáltam rá. Igaza volt Lou-nak, hogy mindenki azt hisz, amit akar, de mi tudjuk az igazságot és a többi nem számít. 

Letettem a telefonom a szekrényre és lassan én is mély álomba zuhantam.

22. fejezet ~ Betegség (part2)

Egy óra van hátra a második new york-i koncertig. Rettentően izgulok, annak ellenére is, hogy Liam az utolsó próbán rendesen tudott énekelni. Az orvos megvizsgálta, de nem tartotta jó ötletnek az éneklést. Szerinte egyre pirosabb Liam torka.
Az előbb kaptam meg a mikrofonomat. Úgy lett megbeszélve, hogy a srácok az első szám előtt elmondják, hogy mi a helyzet. Ha valaki így nem akar maradni, az visszakapja a jegy árát. Végig Liam közelében leszek és ha nem tudja folytatni akkor rám néz vagy megfogja a kezem vagy valami. Ha pedig már nem leszek a színpadon akkor is úgy fogok állni, hogy lássam.
Miután Louise megcsinálta a hajam kimentem a színpadra Lou-hoz és a pici Lux-hoz. Éppen a nézősorok közti kis lépcsőn járkáltak. Öröm volt rájuk nézni.
 - Nah... - pattant mellém Lux anyukája. - Készen is vagyunk!
 - Aha. - motyogtam miközben még mindig a lépcsőző két gyereket néztem.
 - Csodálatos apuka lesz Louis-ból. - mosolygott kedvesen.
 - Az biztos. A húgait is nagyon szereti.
 - És még a gyereketeket mennyire fogja...
 - Áhhh...Alig két hónapja vagyunk együtt... A gyerek kérdés messze van.
 - De biztos elgondolkoztál már, hogy milyen lesz ha lesznek gyerekeitek vagy ha összeházasodtok? - találgatott.
 - Nem. - feleltem. - Nem igazán gondolkoztam el ezen.
 - Akkor lassan ideje lenne... - kacsintott. - Nagyon szeret téged! Tuti, hogy ti egymásnak vagytok teremtve!
 - Az jó lenne! Mindennél jobban szeretem őt!
 - Akkor gondolkozz...
Tényleg jó lenne, ha Louis és én együtt maradnánk. De nem igazán vagyok az az előre gondolkodó típus. Majd ha egyszer úgy alakul, akkor lehet arról szó, hogy házasság meg gyerek. De jelen pillanatban nem tudnám magam feleségként és anyaként elképzelni. Ebben a rohanásban, amiben élünk nem férne bele egy gyerek. Azonban ha azon múlna, akkor a karrierem feláldoznám érte. Az a lényeg, hogy szerető családban nőjön fel.
Louise és a lánya hátra mentek Harry-hez, Lou pedig odajött hozzám.
 - Lassan ideje hátra menni. - mondta.
 - Tudom. - sóhajtottam.
 - Izgulsz? - kérdezte, miközben megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat.
 - Eléggé. - feleltem.
 - Itt leszek veled! - szorosan magához ölelt.
Miután elengedett hátramentünk. Már mindenki kapkodott és idegeskedett. Ilyenkor kész őrültek háza, ami itt van.
Louu-val az öltöző előtt elváltunk. Beléptem az ajtón és mosolyogva néztem a kapkodó barátnőimet.
 - Te mért nem vagy felöltözve? - kérdezte futkorászva Dani. - Tanya üzeni, hogy a fehérben levőt vedd fel.
 - Oké. - lassan odaléptem az akasztóhoz és óvatosan lehúztam a cipzárt.
Tanya egy egyszerű összeállítást csinált nekem. Egy térdnél szaggatott farmerből, egy egyszerű felsőből és néhány kiegészítőből állt a szett az elmaradhatatlan tornacipővel együtt.

 - Miért más a ruhám? - kérdeztem a lányok felé fordulva.
 - Simon nem mondta, hogy most te nem táncolsz? - kérdezte Ash, amire csak nemlegesen megráztam a fejem. - Ha Liam-nek netán elmenne a hangja, akkor ne lihegve kelljen énekelned. - magyarázta.
 - Aha. - bólintottam. - Szólhatott volna nekem is...
A mondat közepén benyitott egy stábtag, hogy kettő perc múlva kezdés.
A lányok elrohantak a helyükre, én pedig lassan követtem őket a színpad felé. Nem volt időm sok sikert kívánni a srácoknak, de mielőtt kiléptek volna a színpadra felém pillantottak. Niall és Zayn valamint Harry dobtak egy puszit, Louis kacsintott egyet, Liam pedig tátogott egy köszönömöt.
Hatalmas sikítozásra léptek ki a takarásból. A tervhez tartva magukat Zayn kért egy kis figyelmet, majd elmondták, hogy mi a helyzet. Adtak egy pár perces gondolkodási időt a rajongóknak, aminek a végén senki sem állt fel. Ebből derült ki igazán, hogy mennyire hűségesek a srácokhoz, és hogy mennyire szeretik őket.
Liam a Last first kiss-t, a What makes you beautiful-t, a Live while we're young-ot, az I want-ot és az Up all night-ot énekelte végig.  A Kiss You után segély kérően pillantott rám.
Lassan kiléptem a takarásból miközben már a They don't know about us zenéje felcsendült. A rajongók őrületes sikítozásba kezdtek.
Rettentően izgultam. Minden szem rám szegeződött és azt hittem, hogy menten elájulok. Szememmel Louis-t kerestem. Ő jelentette számomra a támaszt, a biztos pontot.
"People say we should't be together
Too young to know about forever
But I say they don't know what they 
talk, talk talkin' about."
Úgy voltam vele, hogyha ezt az egy versszakot legyűröm, akkor az összeset el tudom énekelni.
Éreztem, hogy remeg a hangom, de reménykedtem benne. hogy nem volt észrevehető. A dal végégig szinte Lou-val egymásnak énekeltünk, amit Harry mosolyogva meg is jegyzett.
 - A Galambocskáink végre egymásra találtak... - mondta, a rajongók pedig hangos éljenzésben törtek ki.
Louis lassan odajött hozzám és átölelve a derekam magához húzott és lágyan megcsókolt.
...
A dalok közül, ami a kihívást jelentette számomra az az Over Again volt. Abban a számban Liam szólója rohadt magas, így egy kicsit meg kellett vele küzdenem, de összességében nagyon jó volt.
Az utolsó szám a Little Things volt. Lou a szólójánál végig a szemembe nézett majd a háta mögül elővett egy hatalmas rózsacsokrot.

A száz szálas "bokrot" könnyezve vettem át tőle. Nagyon meghatódtam. Lou sose volt egy romantikázós alkat. Vagyis nem az, hogy nem szokott romantikus kedvében lenni, csak ennyire nyíltan sose szokta kifejezni.
A koncert végén könnyezve borultam a nyakába.
 - Szóval tetszik? - kérdezte egy csibészes mosoly kíséretében.
 - Hogy tetszik-e? Ez nagyon hülye kérdés... - motyogtam, majd egy szenvedélyes csókot nyomtam ajkaira.
Ezzel Louis nagyon meglepett. Régen azt mondta, hogy számára a rózsa az igaz szerelmet jelképezni, így csak annak a lánynak fog ilyen virágot adni, akit igazán, teljes szívéből szeret. És való igaz, hogy eddig még egyetlen egy nő kapott rózsát tőle, ő pedig az anyukája.
....
Körülbelül éjfélkor léptünk be a szobánk ajtaján. Hulla fáradtak voltunk mindketten.
Beletettem egy vázába a hatalmas csokromat, majd a pizsimet felkapva elrohantam fürdeni. Egy rekord gyorsaságú zuhany után a hajamat törölgetve, mosolyogva léptem ki a fürdőből.
Ráterítettem a székre a köntösömet és bebújtam az ágyba. Fészkelődtem egy kicsit, de valami nyomta a hátamat. Kutakodtam egy kicsit és egy ékszerdobozt szedtem ki magam alól.
Kíváncsian nyitottam ki a dobozt, de a lélegzetem is elakadt, mikor megláttam a benne lapuló ékszert.

Egészen addig a kezemben forgattam a karkötőt, míg Louis ki nem jött a fürdőből. Felvett egy melegítőalsót és bebújt mellém.
 - Köszönöm! - suttogtam.
 - Neked bármit! - mondta, miközben belepuszilt a hajamba.
 - Honnan tudtad? - kérdeztem.
 - Ashley és Danielle egy kicsit segítettek... - hát igen, a két pletykás vénasszony. Néhány napja láttam meg azt a karkötőt. Akkor mondtam nekik, hogy mennyire szép meg minden. Ők pedig elkotyogták Lou-nak.
Óvatosan letettem az éjjeli szekrényre a karkötőt, majd BooBear-hez fordultam.
 - Mikor lettél ennyire romantikus?
 - Akkor mikor a barátnőm lettél...
Halványan elmosolyodtam és bevackoltam magam a karjai közé. Ölelésével szorosan körbezárt és hamarosan mély álomba szenderültünk.

21. fejezet ~ Betegség (part 1)

New York-ba érkezésünk utáni első koncert nagyon jól sikerült. A rajongók nagyon élvezték a koncertet és a dedikálást is. Mi inkább elfáradtunk, de természetesen mi is nagyon jól éreztük magunkat. Laura és Ricsi meglepett minket a koncerten. Sokat beszélgettünk, de nekik még hajnalban indult a gépük. Mindannyian sajnáltuk, hogy nem maradhatnak, de Magyarországra utaznak Ricsi apukájának a születésnapjára.
Reggel nyolckor a telefon ébresztett minket.
 - Hallo? - vettem fel álmosan a készüléket.
 - Szia Tori! Ashley vagyok. Bocs az ébresztőért, de lassan indulunk az MSG-be(Madison Square Garden).
 - Oké. Megyünk. - mondtam, majd letettem a mobilt. - Lou! - böktem oldalba a békésen szuszogó Louis-t.
  - Álmos vagyok! - hisztizte.
 - Ne hisztizz, hanem öltözz! Mennünk kell!
Nyújtóztam még egyet-kettőt, majd elmentem zuhanyozni.
Éppen szálltam volna ki a kabinból, mikor Louis benyitott.
 - Naaa... - kaptam magam elé a törölközőt. - Kopogni luxus?
 - Minek? - nézett vigyorogva. - Már mindent láttam. - lépett elém.
Kezeit megtámasztotta az üvegen, így beszorultam a kabin és Tommo közé. Csillogó és álmos szemeivel végigpásztázta az arcom, majd halványan elmosolyodott és mohón lecsapott az ajkaimra. Próbáltam ellenkezni, de egyszerűen nem ment. Ahogy ajkai megérintették az enyémeket, elgyengültem. Minden egyes porcikám bizsergett és a hasamban pillangók ezrei lettek öngyilkosak, mert nem bírták a nyomást.
Egyik kezemmel átöleltem Lou nyakát, a másikkal pedig végig simítottam meztelen hátán. Egy kicsit megremegett, én pedig belemosolyogtam a csókunkba. Néhány pillanat múlva levegő hiány miatt, ajkaink elváltak egymástól. A fejemet mellkasának támasztottam, így éreztem szapora szívverését. Mindketten zihálva vettük a levegőt.
Kibújtam Louis kezei közül és nyomtam egy puszit az ajkaira. Ő mohón kapott utánuk, de gyorsan kijöttem a fürdőből.
 - Szemét! - kiabálta utánam.
 - Tudom! - szóltam vissza, majd odaléptem a szekrényhez és kivettem belőle a ruháimat.

Megvártam míg Louis is felöltözik. Együtt indultunk el a lift irányába.
A lift pillanatok alatt megérkezett, mi pedig beszálltunk. Bent volt már Zayn és Ashley. Zayn a földön ült és segély kérően pillantott ránk.
 - Mi az? - kérdeztem, miközben Zayn és Lou pacsiztak egyet.
 - 15 perce liftezünk. - sóhajtotta Zayn.
 - Igen és tök jó! - nyomkodta Ash a gombokat.
Nos Ashley úgy viselkedett, mint egy  3 éves kisgyerek, aki először utazik liftben.
 - Figyi, minket rakjatok ki a földszinten. - mondta Lou.
Ash megnyomta a gombot és kettő pillanat múlva kiszálltunk a liftből. Ashley legnagyobb bánatára nekik is jönni kellett.
A hallban várakozott már Danielle és Liam. Liam eléggé meggyötörtnek tűnt.
 - Sziasztok! - köszöntünk egyszerre. Megöleltem Danielle-t, majd leguggoltam Liam elé és a kezeimet a térdére tettem. - Mi a baj Édes? - kérdeztem kedvesen.
Liam-mel szokásunk úgy viselkedni, mintha járnánk. De az csak poén. Danielle és Lou se veszi komolyan ezt a dolgot. Már az első pillanattól Liam-mel testvérként tekintünk egymásra, úgyhogy no para.
 - Szarul vagyok... - suttogta. Szegénynek alig volt hangja.
- Ohhh..te... - öleltem meg.
Nem sokkal utánunk megérkezett Simon is, aki megértően nézett Liam-re, majd visszaküldte Dani-val együtt a szobájukba, pihenni. Küldött hozzá egy orvost is. Simon a vizsgálat végéig velük maradt, mi pedig elindultunk.
Rettentően lassan tudtunk haladni, ugyanis a rajongók teljesen körülzárták a mozgó kocsit. A 10 perces utat 40 alatt tettük meg.
...
A színpadon ücsörögve vártuk Simon-t. Aggódtunk Liam-ért, bár szerintem csak megfázott. Reméljük, hogy jobban lesz, mert ha nem, akkor le kell fújni a holnapi koncertet.
Fél órával később megérkezett Simon is. Arca feszültséget és idegességet tükrözött.
 - Nos... Liam nagyon megfázott. Torokgyulladása is van, így holnap semmiképp sem tud énekelni. - mondta tömören.
 - Ez biztos? - kérdezett vissza Hazza.
 - Igen, szóval vagy lefújjuk a koncertet vagy kerítünk valakit, aki énekel Liam helyett. - mondta gondolkodva, majd elsietett.
Mindannyian gondolkodóba estünk, hogy ki is énekelhetne. A négy fiú abszolúte ki van zárva, mert a sok Liam szólóval ők terhelnék a hangjukat. És ebbe Simon és az énektanár se menne bele.
 - Tori! - kiáltott fel Louis.
 - Itt ülök melletted, ne kiabálj! - ütöttem meg a hátát.
 - Nem-nem. Tori fog énekelni Liam helyett. - mondta. A többiek érdeklődve figyeltek.
 - Azt felejtsd el. 16 éves korom óta nem énekeltem. - ráztam a fejem.
 - Van jobb ötleted? Te tudod a szöveget és rohadt jó a hangod is. - nézett komolyan Louis.
Pár percig még elvitatkoztunk, majd Niall közbeszólt.
 - Esetleg hallhatnánk mi is Tori-t énekelni? - nézett ránk.
 - Igen, halljuk! - szálltak be a többiek is.
Ashley elment szólni Simon-nak, így már 6-tan figyeltek.
 - Saját vagy bármi? - kérdeztem Simon-ra nézve.
 - Ha van olyan, amit te írtál az jó lenne... - mosolygott. Simon az egyetlen, Lou-n kívül, aki tudja, hogy régen írtam dalokat.
 - Oké. Ömh.. a szám címe Beggin in your knees... 16 évesen írtam ezt a számot. Az akkori pasim egy sulis dolog miatt átvert és ezt elég rendesen vissza is kapta. Az egész suli előtt énekeltem el azt a számot, kifejezettem neki. - a többiek kíváncsian figyeltek, Louis viszont tudta, hogy miről van szó.

Végig Louis-t néztem és csak arra koncentráltam, hogy jó legyen. Ami szerintem sikerült, mert még a háttérmunkások is körénk gyűltek és meg is tapsoltak. Nagyon aranyosak voltak.
 - Meg is van, hogy ki énekel Liam helyett. - nézett körbe Simon. - Már ha te is benne vagy... - mosolygott rám.
 - Persze. - egyeztem bele a dologba.
A délután Liam-ék is eljöttek MSG-be. Abban egyeztek meg Simon-nal és az orvossal is, hogy holnap este hatig nem szólalhat meg. Ha akkor lesz rendesen hangja, akkor énekel, ha nem akkor én fogok. Később Liam félre húzott és a kezembe nyomott egy papírt.
Köszönöm, hogy énekelsz helyettem. Nem hiszem, hogy holnapra jobban leszek, de ha még is, akkor is legyen rajtad mikrofon, ha esetleg elmenne a hangom. Jó? Ja és imádlak! <3
 - Oké, és én is imádlak! Remélem hamar meggyógyulsz! - szorosan magához ölelt, majd elindult vissza a szállodába.

20. fejezet - New York

[ Tori szemszöge ]

Tudtam, hogy őrületesen sok rajongójuk van a fiúknak, de a saját szememmel látva ez valami csoda. Több millió tinilány rajongásának a tárgya, 5 fiú. 5 számomra hétköznapi fiú, akik valami csodálatosat tesznek az egész világgal. Pedig csak azt csinálják, amit szeretnek, énekelnek és zenélnek.
Szólt a pilóta, hogy lassan megérkezünk New York-ba, így bekötöttem az övet és az ablakon figyeltem a csillagokat. Valaki egyszer azt mesélte, hogy az égen a legfényesebb csillag, amit észreveszel, az a legközelebbi elhunyt családtagodat jelképezi. Néhány pillanat alatt megtaláltam a számomra legfényesebb két csillagot. Nem nagyon hiszek ezekben a babonákban, de ez valahogy elbizonytalanított. Szerintem, aki igazán fontos egy embernek, akkor Ő mindig a szívében marad és sose felejti el.
A szívem összeszorult és egy kósza könnycsepp futott végig az arcomon. Ha anya és apa látná, hogy sírok, akkor tuti azt mondanák, hogy nem érdemes semmi miatt szomorkodni, hiszen ha valakit elveszítünk, az természetes, az élet rendje. A kis gondolaton halványan elmosolyodtam és letöröltem a könnyemet.
Éreztem, ahogy a mellettem levő ülésbe helyet foglal valaki és lágyan megszorítja a kezemet.
 - Jól vagy? - kérdezte Louis.
 - Persze. Gondolkodtam... - halványan rámosolyogtam, amit kedvesen viszonzott.
Nyomtam egy puszit az arcára, majd a fejem a vállára hajtottam.
Körülbelül 45 perc múlva szállt le a gép New York-ba.
Fáradtan, nyújtózkodva szálltunk ki a repülőből. A reptéren már egy komplett biztonsági csoport várt minket. A csomagfelvétel és a biztonsági ellenőrzés után kikísértek minket a kocsikhoz. Ekkor értettem meg, hogy mire ez a nagy biztonság.
A rajongók elállták az egész utat. Bármerre néztem csak sikítozó emberkéket láttam. Ahogy megpillantottak minket elkezdtek nyomulni felénk. Egyre ijesztőbb lett az egész. Elkezdett forogni körülöttem minden és levert a víz. Tuti, hogy hulla fehérré sápadtam. A lábaim elgyengültek és remegett az egész testem. A többiek elég gyorsan kapcsoltak. Lou az ölébe kapott és Liam, Niall, Harry és Zayn körénk álltak. Danielle és Ashley pedig a biztonsági őrök gyűrűjébe került. Paul és még három férfi tört nekünk utat az autóig.
Az autóban ülve a kezembe nyomtak egy üveg ásványvizet. Pár korty után kezdett visszatérni az eredeti színem és pikk-pakk jobban is lettem.
 - Jól megijesztettél minket! - mondta aggódva a velem szemben ülő Zayn.
 - Bocsi! - néztem rájuk. - Nem gondoltam volna, hogy ez lesz. 10 éves korom óta nem volt ilyen.
 ....
A szobába belépve ledobtam a cuccom és megrohamoztam az ágyat. Kiterültem rajta és lehunytam a szemem.
 - Hééé... És én? - háborgott Lou.
 - Alszol a földön. Nem fogok megmozdulni. - néztem rá félszemmel.
 - Azt már nem. - mondta és rám ugrott.
A régi verekedéseinktől és csiki harcainktól eléggé edzett lettem. Nemes egyszerűséggel lerúgtam magamról Tommo-t. Megfogtam egy párnát és püfölni kezdtem. Erre ő megfogta a takarót és belecsavart. Annyira kapálóztam, hogy még jobban beletakartam magam. Alig találtam meg a kivezető utat.
 - Ez nem volt vicces! - néztem durcásan Louis-ra.
 - De az volt! - nevetett.
Összességében tényleg vicces volt. Az egész alakos tükörben szemügyre vettem magam. A hajam szó szerint  az égnek állt és nem nagyon akart az eredeti helyére kerülni.
Lou mögém állt és átkarolta a derekamat. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de egész jól néztünk ki együtt.
Rájöttem, hogy mindig is arra vágytam, hogy mi együtt legyünk. Most már el se tudnám nélküle képzelni az életemet.
 - Mennyire vagy fáradt? - kérdezte.
 - Nem nagyon. Miért?
 - Elmegyünk sétálni?
 - Persze, csak átöltözök. - bújtam ki a kezei közül és kerestem valami ruhát.

10 perc múlva el is indultunk.
Köszöntünk a portásnak, majd távoztunk a szállodából. Így éjjel egész nyugodt volt a város. Sokan sétáltak, mint mi is. Kézen fogva indultunk el az egyik park irányába. Útközbe sokat beszélgettünk.
 - Lau neked se szólt, hogy jönnek a koncertre? - kérdeztem.
 - Nem, azt hittem veled beszélt.
 - Nem beszéltem vele már egy hete. Akkor mondtam neki, hogy jövünk és, hogy várjuk őket a koncertre. Azt mondta, hogy még megbeszéli Ricsivel és majd szól. - sóhajtottam. - Jó lenne találkozni vele...
 - Más nem majd megleped a suliban vagy elmész hozzá. - szorította meg a kezem Lou.
 - Elkísérsz majd?
 - Persze.
A parkban álldogált egy idős bácsika és forró csokit árult. Megragadtam Louis kezét és elkezdtem a kis stand felé húzni.
 - Jó estét! - köszöntünk egyszerre. - Két forrócsokit kérnénk. - mondta Lou.
A bácsika átnyújtotta a kért italokat, majd fizetés után távoztunk.
A parkban leültünk egy egyik pad támlájára és beszélgettünk.
 - Ez lehet fura lesz, de mikor összejöttél Hannah-val akkor féltékeny voltam rá... - mondtam halkan.
 - Nem fura. - mosolygott. - Nagyjából az összes pasidat utáltam.
 - Észrevettem. Tudod szinte az összessel miattad szakítottam. Mindegyikben téged kerestelek. - vallottam be.
 - Akarod tudni, hogy miért szakítottunk Hannah-val? - kérdezte felém pillantva.
 - Aha. - bólintottam. Ez az egyetlen dolog, amit Lou sose mondott el, bármennyire is szerettem volna.
 - Mielőtt elutaztatok volna, ugye sokat voltam veled. Már akkor is több voltál, mint a legjobb barátom, de nem akartam semmit sem elrontani. Ugye, míg itthon voltál keveset voltam vele. Miután elmentetek, akkor kiakadt, hogy miért voltam veled. Egyszóval féltékeny volt. Pár nappal később megtudta az utolsó szülinapunkon történteket és akkor borult minden. Először azt állította, hogy megcsaltam utána meg lek***ázott téged. Elég rendesen összevesztünk....
 - Miattam szakítottatok? - kérdeztem.
 - Ha így nézzük akkor igen. De ha másképp akkor érted...  - emelte rám gyönyörűen csillogó szemeit.
 - Ezt nem gondoltam volna. - motyogtam. - Azt hittem, hogy Hannah lesz számodra az igazi, hiszen ő volt a legnépszerűbb csaj a suliba, te meg a legnépszerűbb srác. Meg volt írva, hogy nektek együtt kell lennetek..
  - Ez hülyeség! Nekem már akkor is te kellettél, amit a 17. szülinapunkon be is bizonyítottam.
  - Hidd el, hogy nagyon nehezen esett le... Betudtam a részegségnek... Talán utána két-három héttel tudatosultak a dolgok, de akkor már késő volt.
  - Örülök, hogy most itt vagy! - húzott magához.
  - Én is!  - bújtam hozzá. - Nagyon szeretlek!
  - Én is szeretlek!
Valamikor éjjel kettőkor értünk vissza a hotelbe. Gyors zuhany után fáradtan dőltünk be az ágyba. Lou vállára hajtottam a fejem, Ő pedig szorosan magához ölelt.
Kicsit felemeltem a fejem és nyomtam egy lágy puszit az ajakira. Nem sokkal később mély álomba szenderedtünk....

19. fejezet ~ Veszekedés

[ Tori szemszöge ]

Reggel álmosan csoszogtam le a lépcsőn. Még mindenki az igazak álmát aludta. Nekem is azt kellett volna tennem, de egyszerűen nem ment. Egész éjjel körülbelül 1 órát ha aludtam. Először Lou zavart, úgyhogy visszamentem a szobámba. De ott se tudtam elaludni, mert egyedül éreztem magam. Ezután megint visszamentem Tommo mellé. Valamikor három óra fele sikerült elaludnom, de négykor már felkeltem. Ötig csak néztem ki a fejemből. Végül meguntam a semmit tevést és még egyszer átnéztem, hogy mindent bepakoltam-e a bőröndömbe. Miután meggyőződtem, hogy semmi sem hiányzik, átnéztem Louis-ét is. Az övéből se hiányzott semmi. És most tartunk hat óránál.
Csináltam magamnak egy forró kávét, majd felültem a pultra és lassan kortyolgatni kezdtem.
Hosszú lesz ez a néhány hónap. Igazából nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz bejárni a világot a fiúkkal. Legfőképpen a magyar koncertet várom, hiszen így hazalátogathatok. Simon azt mondta, hogy két koncert lesz és lesz közöttük néhány nap szünet. Abban a néhány napban meglátogatjuk majd a mamát és az unokaöcsémet, valamint ha olyan idő lesz, akkor lemegyünk majd a balatoni nyaralónkhoz.
Miután megittam a reggeli kávét felmentem és lezuhanyoztam. Hosszú perceken keresztül folyattam magamra a meleg vizet, ami ellazított. Zuhanyzás után felöltöztem és leültem a laptopom elé.

Első utam Twitter-re vezetett. Megint sok rajongó bekövetett, szinte az összeset visszakövettem. Az elején úgy voltam vele, hogy nem ismerem őket, minek visszakövetni, de ha ez boldoggá teszi őket, ám legyen. Örülök, hogy örömet szerezhetek nekik. Múltkor írt egy lány, hogy Ő is táncos szeretne lenni, mit ajánlok, mit csináljon. Azóta is rendszeresen beszélgetünk.
Kicsit körülnéztem és megakadt a szemem egy képen. Liam töltötte fel.
 @Louis_Tomlinson @ToriiDonowan Őrültek vagytok!

Elmosolyodtam a fénykép láttán. Ez a kép körülbelül két napja készülhetett. Szerintem elég jó lett és tükrözi a valóságot. Tényleg őrültek vagyunk. A fotót gyorsan be is állítottam profilképnek.
Szokásomhoz híven átböngésztem a sztár híreket is, de igazából újat mondani nem nagyon tudnak. Bár azt jó tudni, hogy csak a hírnév miatt vagyok Lou-val. Tök jó, tényleg. Örülök, hogy jobban tudják, mint mi.
Egyszer beszélgettem erről Zayn-el. Azt mondta, hogy az ilyeneket meg sem kell nézni. Csak azért írnak ilyeneket, hogy mondjuk egy adott internetes oldalnak nagyobb legyen a látogatottsága. Vagy egy újságból többet tudjanak eladni. Az a lényeg, hogy mi tudjuk az igazságot, a többi már nem számít. Zayn egy nagyon bölcs ember. Sok mindenről van saját kezű tapasztalata, vagy ha nincs is akkor is igaz az amit mond. A tükörmániás srác mögött ott rejtőzik egy érző szívű Zayn, akit mindenki imád!
....
Nyolc óra környékén kezdett elérni az álmosság, úgyhogy kikapcsoltam a gépet és visszamentem Louis-hoz. Halkan nyitottam be a szobánkba, nem akartam felébreszteni. Békésen szuszogott.
Lassan bevackoltam magam a ölelő karjai közé és néztem, ahogy szuszog. Ilyenkor olyan, mint egy ártatlan kisgyerek. Imádom!
Oldalra fordultam, így pont vele szemben voltam. Egyik kezével szorosan magához húzott.
 - Hmm... - mocorgott.
 - Aludj csak! - nyomtam egy lágy puszit az arcára, aminek hatására halvány mosoly jelent meg az arcán és még szorosabban ölelt.
Percekig néztem, ahogy alszik, majd én is követtem álomországba.
....
Most végre kitudtam aludni magam, olyannyira, hogy mikor felkeltem Jasmine kivételével senki nem volt otthon.
A telefonom mellet, az éjjeli szekrényen csak egy papírt találtam, amit Louis írt.
 Simon behívott minket az arénába. Jasmine otthon maradt. Pihenj jól! Sietünk! <3 
De aranyosak, hogy hagytak aludni, pedig én hányszor keltettem fel őket...
A papírt a kezembe fogva mentem le a nappaliba, ahol Jasmine TV-t nézett. Valami vígjáték ment.
 - Szia Álomszuszék! - köszönt kedvesen.
 - Szia! Régen elmentek a többiek? - kérdeztem.
 - Aha, már vagy két órája. - mosolygott, amit viszonoztam is.
Jas visszafordult a televízióhoz én pedig kimentem a konyhába. Ott azonban egy félmeztelen srác fogadott.
Enyhén fogalmazva meglepődtem.
 - Hello! - intett. Úgy viselkedett, mintha ezer éves cimborák lennénk.
Behunytam a szemem, majd pár pillanat múlva kinyitottam. Talán abban bíztam, hogy eltűnik, vagy csak hallucináltam. De tévedtem.
Mikor kinyitottam a szemem a pultnak támaszkodva, vigyorogva figyelt.
 - Egy pillanat! - emeltem fel a kezem, majd hátra arccal visszamentem Jasmine-hoz.  - Te tudtad, hogy egy félmeztelen pasi van a konyhában?
 - Aha, Ő Thomas. - felelte, mintha tök egyértelmű lenne, hogy ki is az a Thomas.
 - És miért nincs rajta ruha?
 - Ne hülyülj Tori! Pont neked kellene ezt magyaráznom! - nézett mélyen a szemembe.
 - De mi van Harry-vel, meg Niall-lel?
 - Mi lenne? Niall-lel szakítottunk, Harry meg hát Harry.
 - Aha. - mentem vissza a konyhába. - Öhm... Tom, most az lesz a legjobb ha elmész... - mutattam az ajtó felé.
 - De miért?
  - Mert Jasmine-nak van pasija, aki mellesleg az egyik legjobb haverom...
- Nem küldhetsz el! - húzta ki magát.
 - Dehogynem! - dobtam neki a pólóját.
Felvette a fekete felsőt, én pedig a hátánál elkezdtem a bejárati ajtó felé tolni. Nem nagyon akart elmenni.
 - Te mit csinálsz? - pattant elém Jas.
 - Tom éppen menni készült! - nyitottam ki a srácnak ez ajtót.
 - Nem megy sehova! - állta az útját a lány.
 - Vagy Ő megy vagy te is! Válassz! Nekem édes mindegy! - néztem megvetően rá.
Jasmine pillanatnyi sokkját kihasználva az ajtón kívülre löktem a fiút. A vörös lány elképedve nézett rám.
 - NINCS EHHEZ JOGOD! - ordította.
 - Miért ne lenne? - feleltem halál nyugodtan.
- MERT NINCS! EGY SENKI VAGY!
- Ohh, köszi, ez rendes tőled! Nem tudom ki állt melletted, mikor kiderült, hogy Niall megcsalt. Nem tudom, hogy ki hallgatta végig számtalanszor a gondodat és vigasztalt...
 - Az más! Semmi jogod nincs itt lenni! Lou csak kihasznál! Nem veszed észre? Nem tart többre, mint sex partnert...
 - Na most álljon meg a menet! Lehet, hogy egy kicsit régebb óta ismerem Louis-t, mint te! Nagyon jól tudom, hogy milyen amikor kihasznál valakit, és milyen mikor tényleg fontos neki valaki! Elhiheted, hogy most nem a kihasználós kedvében van!
 - Ezt honnan tudod?
 - Mert nem olyan, mint te! Nem ugrik egyik pasi ágyából a másikba! Kicsit gondolkozzál már el, hogy ki használ ki kit! Niall után Harry, majd ez a Tom gyerek! Nem vagy egy kicsit telhetetlen!?
 - Semmi közöd ahhoz, hogy kivel vagyok!
 - Eddig amíg a legjobb barátaimat használod ki, addig van!
 - Barátok? Chö...
 - Igen képzeld azok! Louis-t mindennél jobban szeretem, és sose csalnám meg! Sem a barátaival, sem senkivel! Már abban sem vagyok biztos, hogy te nem csaltad meg Niall-t...
 - Nagy szavakat használsz Tori!!!
 - Én legalább használom és be is tartom! - indultam el az emelet fele. - Jah és még valami... - fordultam hozzá vissza. - Ha a drágalátos Thomas-ra van szükséget, akkor utána is lehet menni. Ha viszont normális barátokat szeretnél, akkor jól gondolt át a dolgaidat Jasmine!!
A lépcsőfordulóban még hallottam, hogy dühösen bevágja maga mögött az ajtót. Ezek szerint az első opciót választotta.
Ezt nem gondoltam volna Jasmine-ról. Olyan kedves, aranyos volt. Erre tessék. Játszik Harry érzéseivel. Holott Hazz a barátságát tette kockára miatta. Még jó, hogy volt esze és inkább Niall-t választotta.
Már van egy sejtésem, hogy miért akart egyedül itthon maradni. Nem akart Ő gondolkodni, Niall-t már réges régen elfelejtette...Ezzel  a Tom-mal akart itthon hancúrozni...
Félórával később ért haza Liam és Danielle. Előbb eljöttek, mert éhesek voltak. A konyhában találtak meg. Tiszta ideg voltam, úgyhogy Danielle inkább átvette tőlem a kaja csinálást.
 - Mi történt? - kérdezte Liam, miközben a fürdőben mostam meg az arcom.

- Mikor felébredtem, itt találtam valami Tom-ot! Aztán kiderült, hogy ő és Jasmine kavarnak. Erre kidobtam a gyereket, mire Jas totál kikelt magából és mindenféle hülyeségeget mondott vagyis inkább kiabált. Veszekedtünk egy jót! A végén választás elé állítottam, hogy vagy Tom után megy, vagy megváltozik. Hát ő az elsőt választotta. - töröltem meg a kezem. - Ez van!
 - Na, gyere ide! - ölelt szorosan magához Liam. - Hidd el, hogy mindenkinek jobb, hogy nincs itt!
 - Mi? - néztem eléggé hülyén.
 - Elég ocsmány dolgokat mondott rólad is meg Ashley-ről is Dani-nak. A napokban ők is összevesztek, de akkor úgy tűnt, hogy megváltozik.
 - Tényleg? Miért nem mondtátok el?
 - Változtatott volna valamin? Nem! Maximum neked rosszabb lett volna. Ennyi az egész!
 - Köszi Leeyum! - néztem rá hálásan.
 - Tudod, hogy értetek bármit!
Mire kész lett a kaja, addigra hazaértek a többiek is. Nekik is elmeséltük a történteket, de őket annyira nem hatotta meg a dolog. Ráadásul, mikor Danielle elmondta, hogy miket mondott Jasmine rólam és Ashley-ról a fiúk elkezdték összepakolni Jas cuccait. Ezzel fejezték ki, hogy nem akarják, hogy többet velünk lakjon...