20. fejezet - New York

[ Tori szemszöge ]

Tudtam, hogy őrületesen sok rajongójuk van a fiúknak, de a saját szememmel látva ez valami csoda. Több millió tinilány rajongásának a tárgya, 5 fiú. 5 számomra hétköznapi fiú, akik valami csodálatosat tesznek az egész világgal. Pedig csak azt csinálják, amit szeretnek, énekelnek és zenélnek.
Szólt a pilóta, hogy lassan megérkezünk New York-ba, így bekötöttem az övet és az ablakon figyeltem a csillagokat. Valaki egyszer azt mesélte, hogy az égen a legfényesebb csillag, amit észreveszel, az a legközelebbi elhunyt családtagodat jelképezi. Néhány pillanat alatt megtaláltam a számomra legfényesebb két csillagot. Nem nagyon hiszek ezekben a babonákban, de ez valahogy elbizonytalanított. Szerintem, aki igazán fontos egy embernek, akkor Ő mindig a szívében marad és sose felejti el.
A szívem összeszorult és egy kósza könnycsepp futott végig az arcomon. Ha anya és apa látná, hogy sírok, akkor tuti azt mondanák, hogy nem érdemes semmi miatt szomorkodni, hiszen ha valakit elveszítünk, az természetes, az élet rendje. A kis gondolaton halványan elmosolyodtam és letöröltem a könnyemet.
Éreztem, ahogy a mellettem levő ülésbe helyet foglal valaki és lágyan megszorítja a kezemet.
 - Jól vagy? - kérdezte Louis.
 - Persze. Gondolkodtam... - halványan rámosolyogtam, amit kedvesen viszonzott.
Nyomtam egy puszit az arcára, majd a fejem a vállára hajtottam.
Körülbelül 45 perc múlva szállt le a gép New York-ba.
Fáradtan, nyújtózkodva szálltunk ki a repülőből. A reptéren már egy komplett biztonsági csoport várt minket. A csomagfelvétel és a biztonsági ellenőrzés után kikísértek minket a kocsikhoz. Ekkor értettem meg, hogy mire ez a nagy biztonság.
A rajongók elállták az egész utat. Bármerre néztem csak sikítozó emberkéket láttam. Ahogy megpillantottak minket elkezdtek nyomulni felénk. Egyre ijesztőbb lett az egész. Elkezdett forogni körülöttem minden és levert a víz. Tuti, hogy hulla fehérré sápadtam. A lábaim elgyengültek és remegett az egész testem. A többiek elég gyorsan kapcsoltak. Lou az ölébe kapott és Liam, Niall, Harry és Zayn körénk álltak. Danielle és Ashley pedig a biztonsági őrök gyűrűjébe került. Paul és még három férfi tört nekünk utat az autóig.
Az autóban ülve a kezembe nyomtak egy üveg ásványvizet. Pár korty után kezdett visszatérni az eredeti színem és pikk-pakk jobban is lettem.
 - Jól megijesztettél minket! - mondta aggódva a velem szemben ülő Zayn.
 - Bocsi! - néztem rájuk. - Nem gondoltam volna, hogy ez lesz. 10 éves korom óta nem volt ilyen.
 ....
A szobába belépve ledobtam a cuccom és megrohamoztam az ágyat. Kiterültem rajta és lehunytam a szemem.
 - Hééé... És én? - háborgott Lou.
 - Alszol a földön. Nem fogok megmozdulni. - néztem rá félszemmel.
 - Azt már nem. - mondta és rám ugrott.
A régi verekedéseinktől és csiki harcainktól eléggé edzett lettem. Nemes egyszerűséggel lerúgtam magamról Tommo-t. Megfogtam egy párnát és püfölni kezdtem. Erre ő megfogta a takarót és belecsavart. Annyira kapálóztam, hogy még jobban beletakartam magam. Alig találtam meg a kivezető utat.
 - Ez nem volt vicces! - néztem durcásan Louis-ra.
 - De az volt! - nevetett.
Összességében tényleg vicces volt. Az egész alakos tükörben szemügyre vettem magam. A hajam szó szerint  az égnek állt és nem nagyon akart az eredeti helyére kerülni.
Lou mögém állt és átkarolta a derekamat. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de egész jól néztünk ki együtt.
Rájöttem, hogy mindig is arra vágytam, hogy mi együtt legyünk. Most már el se tudnám nélküle képzelni az életemet.
 - Mennyire vagy fáradt? - kérdezte.
 - Nem nagyon. Miért?
 - Elmegyünk sétálni?
 - Persze, csak átöltözök. - bújtam ki a kezei közül és kerestem valami ruhát.

10 perc múlva el is indultunk.
Köszöntünk a portásnak, majd távoztunk a szállodából. Így éjjel egész nyugodt volt a város. Sokan sétáltak, mint mi is. Kézen fogva indultunk el az egyik park irányába. Útközbe sokat beszélgettünk.
 - Lau neked se szólt, hogy jönnek a koncertre? - kérdeztem.
 - Nem, azt hittem veled beszélt.
 - Nem beszéltem vele már egy hete. Akkor mondtam neki, hogy jövünk és, hogy várjuk őket a koncertre. Azt mondta, hogy még megbeszéli Ricsivel és majd szól. - sóhajtottam. - Jó lenne találkozni vele...
 - Más nem majd megleped a suliban vagy elmész hozzá. - szorította meg a kezem Lou.
 - Elkísérsz majd?
 - Persze.
A parkban álldogált egy idős bácsika és forró csokit árult. Megragadtam Louis kezét és elkezdtem a kis stand felé húzni.
 - Jó estét! - köszöntünk egyszerre. - Két forrócsokit kérnénk. - mondta Lou.
A bácsika átnyújtotta a kért italokat, majd fizetés után távoztunk.
A parkban leültünk egy egyik pad támlájára és beszélgettünk.
 - Ez lehet fura lesz, de mikor összejöttél Hannah-val akkor féltékeny voltam rá... - mondtam halkan.
 - Nem fura. - mosolygott. - Nagyjából az összes pasidat utáltam.
 - Észrevettem. Tudod szinte az összessel miattad szakítottam. Mindegyikben téged kerestelek. - vallottam be.
 - Akarod tudni, hogy miért szakítottunk Hannah-val? - kérdezte felém pillantva.
 - Aha. - bólintottam. Ez az egyetlen dolog, amit Lou sose mondott el, bármennyire is szerettem volna.
 - Mielőtt elutaztatok volna, ugye sokat voltam veled. Már akkor is több voltál, mint a legjobb barátom, de nem akartam semmit sem elrontani. Ugye, míg itthon voltál keveset voltam vele. Miután elmentetek, akkor kiakadt, hogy miért voltam veled. Egyszóval féltékeny volt. Pár nappal később megtudta az utolsó szülinapunkon történteket és akkor borult minden. Először azt állította, hogy megcsaltam utána meg lek***ázott téged. Elég rendesen összevesztünk....
 - Miattam szakítottatok? - kérdeztem.
 - Ha így nézzük akkor igen. De ha másképp akkor érted...  - emelte rám gyönyörűen csillogó szemeit.
 - Ezt nem gondoltam volna. - motyogtam. - Azt hittem, hogy Hannah lesz számodra az igazi, hiszen ő volt a legnépszerűbb csaj a suliba, te meg a legnépszerűbb srác. Meg volt írva, hogy nektek együtt kell lennetek..
  - Ez hülyeség! Nekem már akkor is te kellettél, amit a 17. szülinapunkon be is bizonyítottam.
  - Hidd el, hogy nagyon nehezen esett le... Betudtam a részegségnek... Talán utána két-három héttel tudatosultak a dolgok, de akkor már késő volt.
  - Örülök, hogy most itt vagy! - húzott magához.
  - Én is!  - bújtam hozzá. - Nagyon szeretlek!
  - Én is szeretlek!
Valamikor éjjel kettőkor értünk vissza a hotelbe. Gyors zuhany után fáradtan dőltünk be az ágyba. Lou vállára hajtottam a fejem, Ő pedig szorosan magához ölelt.
Kicsit felemeltem a fejem és nyomtam egy lágy puszit az ajakira. Nem sokkal később mély álomba szenderedtünk....