18. fejezet ~ Cikkek

[ Tori szemszöge ]

Az első három koncert nagyon jól sikerült. Három nap eltéréssel voltak, ami elég jól jött. A srácok elkezdték felvenni az új albumuk dalait. Az összes dal közösen készült és rettentően örültem, hogy segíthettem nekik.
Még csak két dal van kész a Best Song Ever és a Story of My Life. Mindkettő szerintem rohadt jól sikerült. Ráadásul a Story Of My Life egy kicsit érzelmesre is sikeredett, hiszen ez a családról, barátokról szól...
Reggel arra ébredtem, ahogy Niall, Jasmine és Harry veszekedett. Próbáltam nem koncentrálni az egyre nagyobb hanggal veszekedő emberkékre, de nem nagyon sikerült.
A vita tárgya, megint Niall féltékenysége volt. Hiába mondta Hazz és Jas is azt, hogy nincs köztük semmi, Nialler nem hisz nekik. Erre a lány kijelentette, hogy ha nem csalta volna meg, akkor most nem így lennének. Innentől már ment minden úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva. A rosszabbnál rosszabb és durvábbnál durvább sértéseket vágták egymás fejéhez. A végén még csörömpölést is hallottam, ha így folytatják, akkor el fog fogyni az összes tányér...
 - Ébren vagy? - kérdezte Lou, átölelve a derekam.
 - Aha. - motyogtam álmosan. - Elegem van! - fordultam Lou-val szembe.
 - Nekem is, de remélhetőleg lassan vége lesz. - sóhajtott.
 - Én is! Rossz látni, ahogy szenvednek. Jobb lesz, ha elutazunk?
 - Mindenképp! Niall teljesen ki van békülve azzal, hogy Harry Jasmine-nel van, csak rossz neki látni, ezért eléggé harapós... - mondta.
Ebben az egész veszekedős ügyben mondhatni mindannyian részt vettünk. És nem csak azért, mert egy házban élünk, hanem azért, mert mindenki igyekezett kibékíteni a veszekedő feleket. Órákat beszélgettünk át mind Niall-lel, mind Jasmine-nel, de nem igazán lehet őket jobb belátásra térni. Mind a ketten a saját igazukat fújják...
...
Fél óra múlva hangos ajtócsapódással ért véget a veszekedés. Addig mind a hatan a lépcsőnél ülve hallgattuk őket. Jasmine és Harry elviharzott, Niall pedig kocsiba pattanva indult útnak. Nem lesz ez így jó...
Senkinek nem tesz jót a veszekedésük. Sőt már a média és a rajongók is kezdenek gyanakodni. A twitter-en folyton üzenetekkel bombáznak minket a rajongók. Az újságokban, tv-ben pedig csak a bandában levő feszültségről lehet hallani. Sokan találgatják azt is, hogy mi lesz így a turnéval? A koncertekkel?
Megnyugtatásul Niall adott ki egy közleményt, hogy nincs akkora baj, hogy meg ne tudnánk oldani, illetve a probléma nem veszélyezteti a turnét. Minden koncert meg lesz tartva, illetve még bővíteni is kellett, mert a jegyek néhány órán belül el keltek. Olyan országokat is beiktattak, mint például Magyarország.
Reggeli után szólt Danielle és Liam, hogy elmennek sétálni, Ashley és Zayn pedig elmentek moziba. Lou-val ránk maradt a vásárlás... Minden nap sorsot húzunk, hogy kié/kiké lesz ez a megtiszteltető feladat... Ma nekünk jutott...
Szóval gyorsan fogat mostam, hajat csináltam és felöltöztem.

Egy egyszerű, hétköznapi szerelést választottam. Sminket szinte nem is raktam fel. Csak egy kis szempillaspirál és egy minimális szájfény és már készen is voltam.
Míg Lou is felöltözött, addig összeírtam a listát. Egy-két nap alatt szinte kifogyunk mindenből. Bár mondjuk 9 ember valljuk be, nem kevés... Olyan létfontosságú dolgok kerültek a papírra, mint például nutella, jégkrém, fagyi...stb.
A bolt fele vezető út zökkenő mentem volt, bár a bejáratnál levő újságosnál szokásomhoz híven leragadtam.
Egy heti tinimagazinon akadt meg a szemem. A fiúk voltak a címlapon, alatta azzal a szöveggel: One Direction románcok.
Elég érdekesnek hangzott, úgyhogy megvettem. Az idős bácsika mosolyogva fogadta el a pénzt, amiből nem engedtem, hogy visszaadjon. Elég kevesen szoktak nála vásárolni, annak ellenére is, hogy ilyen forgalmas helyen van. Múltkor elbeszélgettem vele :) .
Becsúsztattam a táskámba a magazint, majd követtem Tommo-t.
...
 - Hééé. Nem kell annyi répa... - vettem el tőle az 5!!! köteg sárgarépát.
 - De igeeeen... - nyávogott és tovább pakolta a kosárba a sárga zöldséget.
 - Nem! - mondtam ellentmondást nem tűrően.
 - De! Vagy megy vissza az összes csoki is! - fenyegetőzött.
 - Nah, azt már nem! A csokijaim maradnak!
 - Akkor a répák is!
 - Nem! - ezzel elkezdtem rohanni, hogy védjem a drágaságaimat.
Elég érdekes látványt nyújtottunk, ahogy a tömött bevásárlóközpontban rohanunk. Én futottam a kosárral a kezemben, Lou pedig néhány köteg répával utánam.
Az emberek többsége velünk együtt nevetett, de akadtak olyanok is, akik próbálták az utunkat állni. Gondolok itt az öreg nénikékre, bácsikákra. Végül is abban maradtunk, hogy marad a répa is és a csoki is.
...
Otthon kipakolás után fáradtan dőltünk le a kanapéra. Kezdett fájni egy kicsit a szemem, úgyhogy kivettem a kontaktlencsét és felvettem a szemüvegem. Lou leült mellém egy répával a kezében, amit elvettem tőle és elkezdtem rágcsálni.
 - Az az enyém! - háborodott fel.
 - Hozz magadnak másikat! - nyújtottam ki a a nyelvem.
 - Vigyázz, mert leharapom!
 - Felőlem!
Megvonta a vállát, majd mohón lecsapott az ajkaimra. A szenvedélyes csók után mosolyogva ment a telefonjáért, majd elém állt és lefényképezett.

  - Had nézzem! - kapálóztam a telefon után.
  - Nem!
  - Na jó Tomlinson! Ezt még visszakapod!
  - Oké, de csak akkor nézheted meg, ha feltehetem twitter-re.
  - Majd meglátjuk. - odaadta a telefont én pedig elnevettem magam. - Ez vicces!
  - Egy képen a két kedvencem... - mondta Lou, miközben a telefonján írta a képhez..
Eszembe jutott a magazin, amit még a vásárlás előtt vettem. Kihalásztam a táskámból és fellapoztam. Volt benne étkezési tanácsadó cikk, hogyan fogyj könnyen rovat és természetesen sztár pletykák. Justin Bieber-en átlapozva, Keshán és Pitbull-on átugorva jutottam el ahhoz a cikkhez, ami igazán érdekelt. Egy dupla oldalas kis szösszenet volt, rengeteg képpel... .
One Direction románcok
Úgy látszik, hogy a One Direction szerelmi élete nem unalmas. A 1D tagok 3/5 része bukik a táncosokra. 
Zayn Malik és Ashley Wood románca már lassan egy éve tart. A pár nagyon boldog együtt és megbízható források elmondása alapján hosszútávra tervez a két szerelmes. 

Liam Payne visszatalált régi kedveséhez. A híresztelések szerint Liam Payne-t és Danielle Peazer-t a közös munka hozta újra össze. Mind köztudott, hogy a pár 2010-ben jött össze az X-faktor alatt. Azóta volt egy kisebb szakításuk a távolság miatt, de ezen már nem kell aggódniuk, ugyanis a lány a banda egyik háttértáncosa a most induló turnén. 

Louis Tomlinson és Victoria Donowan az élő bizonyíték arra, hogy gyermekkori barátságból lehet szerelem. A két fiatal kiskoruk óta jóban van egymással és most egymásra találtak. A 21 éves lány szintén táncos. Ő is elkíséri a fiúkat a turnén és minden koncerten láthatják a rajongók táncolni. Louis a napokban jelentette be az örömhírt twitter-én, és elmondása szerint nagyon boldog a lánnyal. A legjobbakat kívánjuk nekik! 

Mostanában egyre több rajongó tart attól, hogy Niall Horan és Jasmine Brown szakítása kihat a banda életére. Ám úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben van. Niall-t mostanában egy magyar származású modellel lehet együtt látni, Jasmine pedig a szintén 1D tag Harry Styles oldalán mutatkozik. 
Egyes állítások szerint az ír szőkeség és a magyar modell csak barátok, de sokan látták őket a minap szerelmesen andalogni London utcáin. 

Harry és Jasmine nem nagyon titkolják kölcsönös vonzalmukat. Néhány napja kéz a kézben lehetett őket látni. Látszólag nagyon boldognak tűntek, de egyenlőre senki nem erősítette meg a híreket. 

Sokan azt találgatják, hogy Harry és Jasmine valamint Niall és Barbara románca valódi-e, vagy csak átmeneti fellángolás? Mi kíváncsian várjuk a folytatást! 

- Ez kész! - röhögtem fel.
- Mi az? - nyúlt az újság után Lou. - Ki az Palvin Barbara?
- Magyar, a Victoria's Secret egyik modell-ja. Niall-lel tényleg csak barátok. Múltkor beszéltem a lánnyal és azt mondta, hogy nem akar Jas és Niall közé állni.
 - Aham. - hümmögött, mint egy öregember. - Viszont ez a Harry-Jasmine párosítás érdekes. Itthon totál nem ilyenek. Jó, mondjuk tényleg elég sokat vannak együtt...
 - Igen, Jas azt mondta, hogy lehet, hogy beleszeretett Hazz-ba és azt tudjuk nagyon jól, hogy Harry szerelmes Jas-be... Kíváncsi leszek még a dolgokra... Olyan mint egy brazil szappanopera....
 - Ja, kellene egy sorozatot is forgatnunk.. - gondolkozott Lou. - Lehetnének olyan nevek, mint Alehandro, meg Juan Miguel...
 - Én Esmeralda leszek. - húztam ki magam.
 - Oké, én meg... Ki is volt a pasija?
 - Alehandro.
 - Akkor én meg Alehandro leszek...
Ez kész. Én mostantól Esmeralda leszek, BooBear pedig Alehandro... Fejben már össze is hoztuk az angol szappanoperánkat, brazil nevekkel...

17. fejezet ~ Első koncert

[ Tori szemszöge ]

Reggel álmosan keltem fel. Reggel hétkor ébresztett a telefonom, amit nemes egyszerűséggel elhajítottam a fotelba. De sajnos rájöttem, hogy ennek a korai kelésnek igenis oka van. Ma este lesz a Take Me Home turné legelső koncertje.
Rettentően izgatott vagyok és egyben rohadtul izgulok is. Világéletemben a tánc körül forgott az életem, és most jutottam el arra a pontra, hogy félek, rettegek a szerepléstől. Mindig nagyközönség előtt táncoltam, de még akkor sem fogott el ekkora izgalom hullám. Félek attól, hogy elrontom az egész koreográfiát, neki megyek valakinek vagy nemes egyszerűséggel lezakózok a színpadról. Rettegtem attól, hogy egy oszlopként fogok állni a színpadon és mindenki engem fog bámulni, holott tudtam, hogy a srácok lesznek a középpontban.

Vettem egy mély levegőt és kimásztam az ágyból. A lábam remegett az izgalomtól és a gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott, és még csak reggel hét óra volt. Mi lesz velem este kilencre? Kész idegroncs leszek... Wááááá....
Nagy nehezen beálltam a zuhany alá. Megengedtem a meleg vizet és 20 percen keresztül folyattam magamra. Borzongtam a meleg víz alatt... Kezdett rajtam elhatalmasodni a félelem...
 - Nyugi Tori! Nem lesz semmi baj! - nyugtattam magam, ami valljuk be nem sokat segít.
Végül is fogmosás és hajszárítás közben sikerült elterelnem a gondolataimat. Dúdolgatva keresgéltem a gardróbban a megfelelő ruhadarabok után, mikor is Jasmine bejött.
 - Jó reggelt! - köszöntem barátnőmnek.
 - Neked is! Figyi, az van, hogy este gondolkoztam és lehet az lenne a legjobb ha én itthon maradnék...
 - Mi??? Te hülyéskedsz?
 - Nem, de figyelj, semmi értelme, hogy ott legyek. Borzasztóan fáj ez az egész. Nem szeretném heteken keresztül bámulni...
 - Ez a te döntésed! Megértelek, de biztos ez a legjobb megoldás? Nem próbáljátok megbeszélni?
 - Nem. Már próbáltuk, de mindig összevesztünk. Távolság és idő kell most. Az lesz a legjobb! - mosolygott keserűen.
 - Rendben, de míg nem leszünk itthon, addig nem pakolsz össze és nem lépsz le, világos! - "fenyegettem".
 - Persze. - mosolyodott el, majd kiment a gardróbból. Hallottam, hogy becsukja a mellettem lévő szobaajtaját.
Talán tényleg az lesz a legjobb, hogy itthon marad. Lesz egy kis idejük gondolkodni, hogy hogyan is folytassák tovább. Együtt vagy külön?

Megcsináltam a sminkem és a hajam. A sminkem annyiból állt, hogy kihúztam a szemem és tettem fel egy kis pirosas színű szájfényt. A hajamat pedig egy kicsit begöndörítettem és két tincset oldalra tűztem két hullámcsattal.
Lesétáltam a konyhába, ahol Danielle és Ashley tartózkodott. Dani a pultnak támaszkodva evett egy almát, Ashley pedig bögrékbe töltötte ki a frissen elkészült kávékat.
 - Halihó! - köszöntem boldogan a lányoknak.
 - Szia! - köszöntek egyszerre. - Mi ez a vidámság? - kérdezte Dani.
 - Semmi csak boldog vagyok! Segítsek valamit? - kérdeztem.
 - Nem kell, köszi. - motyogta Ash, miközben a kezembe nyomott egy bögrét.
 - Fúj, ez túl édes. - adtam vissza neki a bögrét.
 - Bocsi, ez Harry-é.
 - Ez már finom. - ittam bele a már jó kávéba.
Nem sokára leértek a többiek is. Viszont Lou-n nagyon meglepődtem. Nemes egyszerűséggel odajött mellém. Átkarolta a derekamat és megcsókolt. A többiek lefagyva nézték a jelenetet, majd Liam felbátorodva megcsókolta Danit.
A srácok hangos üdvrivalgásban törtek ki.
 - Mióta? - kérdezte Zayn.
 - Két hete. - felelte boldogan Lou.
 - Ti? - nézett a másik két titkolózóra Harry.
 - Három hete.. - vörösödött el a göndör lány.
 - Hát srácok nagyon megleptetek minket... - mondta ironikusan Niall. - Gratu! - öleltek meg minket sorban a többiek.
A kis szeretet rohamunk után összeszedtük magunkat és kocsiba pattanva elindultunk az O2 irányába.
Lou csendben fókuszált az útra. Niall és Harry pedig hátul csendben bámultak meredten ez elsuhanó dolgokra. Érezhető volt köztük a feszültség. Niall-nak nem nagyon tetszik, hogy Harry mostanában egyre többet van Jasmine-nel, de hát így jár az, aki megcsalja a barátnőjét...
Az arénába érve a fiúkat rögtön elragadta Simon, a koreográfusuk és az énektanár. Mindent jó alaposan átgyakoroltak, majd beállítottak minket is. Simon  a másik két férfival elment és leült az egyik sorba és érdeklődve figyelte a főpróbánkat. Ez volt az utolsó közös próbánk az koncert előtt.
Míg a fiúk a fodrász székében ücsörögtek és szenvedtek a hajhúzástól, addig mi lányok a pici Lux-al játszottunk.

   Imádnivaló a kiscsajszi. Rengeteget mosolyog és egy pillanatra se áll meg. Nincs egy nyugodt perce az embernek a kislány mellett. Folyton pörög, pattog és minden érdekli. Kicsit magamra emlékeztetett. Én is ilyen voltam kicsinek, sőt megmerem kockáztatni azt a tényt, hogy még mindig ilyen vagyok.
 - Tori, Tori... - totyogott hozzám Lux.
 - Mondjad kincsem? - hajoltam le hozzá.
 - Harry bácsi az előbb nagyon sikított. Félek, hogy valami baja esett... - szegénykém már majdnem a sírás határán állt.
 - Nyugi, nincs semmi baja Hazzának, de ha szeretnéd megnézzük, rendben?
 - Igen! - ugrált örömében.
Megfogtam a pici kezét és elindultunk a fodrászhoz. Harry körömmel kapaszkodott a székbe, miközben Louise a haját csinálta.
 - Harry, jól vagy? - szaladt hozzá Lux.
 - Persze, csak anya kínozza a hajamat! - nézett a kislány anyukájára Harry.
 - Anya, ne bántsd Harry haját! - tette csípőre a kezét Lux.
 - Nem bántom, csak Harold túloz, megint. - paskolta meg a bongyor fejét a fodrász.
A kislány mindenképp ott akart maradni az anyukájával és Harry-vel, hogy meggyőződjön, hogy Hazz-t nem éri semmi bántódás.
 - Vic, azt hiszem, hogy ideje neked is öltöznöd. - mosolygott kedvesen Louise.
 - Persze, megyek. - viszonoztam a gesztust és becsuktam magam mögött az ajtót.
Az öltözőben már ott volt Danielle és nem sokkal utánam érkezett meg Ash is.
Percekig csak meredtünk az előttünk lévő ruhákra, de valahogy nem igazán akartunk öltözködni. Mind a hármónk fejében más-más kavargott, de volt egy bizonyos pillanat, amikor mindhármunk arcára kiült a félelem és a lámpaláz. Jó tudni, hogy nem csak egyedül rettegek a közelgő fellépéstől...
Körülbelül egy óra múlva Louise ránk parancsolt, hogy ideje öltöznünk, mert két óra múlva koncert. Rettentő gyorsan eltelt a mai nap, és úgy érzem, mintha semmit se csináltunk volna.

A felsőink ujját feltűrve léptünk a ki az öltözőből.
A srácok a szokásos koncert előtti rituáléjukat tartották, amikbe új dolgokat is bevettek. Például a táncosok üldözése és szekírozása.
Ashley-t Niall kikergette a parkolóba. Dani-t Lou és Harry bezárta a takarítószertárba, engem pedig Zayn és Liam végigkergetett az a színpadon és a közönség sorai közt is. Mindezt úgy, hogy a rajongókat már engedték be az arénába. Egész vicces látványt nyújtottunk, ahogy rohanok a két fiú elől, ők pedig futnak a biztonsági őrök elől. Volt egy olyan pillanat, hogy na most merre, aminek az lett a vége, hogy Liam felkapott a hátára és diadalittasan sétált le velem a színpadról... A helyükön tartózkodó rajongók nevetve és természetesen az egészet végig kamerázva figyeltek minket...
Néhány perc múlva Simon ránk parancsolt, hogy melegítsünk be és énekeljenek be a fiúk, mert mindjárt kezdés. A srácok skáláztak egy sort, mi lányok pedig nyújtottunk.
Hamarosan egy háttérmunkás a fiúk kezébe nyomta a mikrofonokat és a helyünkre állított minket. Volt egy bevezető videó, amiben mi is szerepet kaptunk, vagyis csak képek kerültek be rólunk.
Rólam két kép került be, az egyiken egyedül vagyok, a másikon Lou-val.

Az utolsó kép, még akkor készült, mikor hazajöttem Magyarországról két hétre. Akkor kerültek be a fiúk az élő show-ba... 

A kisfilm után elkezdődött a visszaszámlálás. 

 - 10, 9, 8... - kiabálták a rajongók. 

A fiúk mosolyogva mentek ki a színpadra, első daluk a What makes you beatiful volt. 

Utána következtek azok a számok, amiknél mi is szerepeltünk. A rajongóknak nagyon tetszett a táncunk. A színpadra lépésnél borzasztó hányinger fogott el, de amint elkezdtek énekelni a srácok elszállt minden félelmem. Nagyon jól szórakoztunk és nagyon élveztük a táncot... A dalok között még hülyéskedtünk is egy kicsit. Sőt volt olyan is, hogy éneklés közben a fiúk próbáltak minket utánozni.

A koncert végéhez közeledve a fiúk visszahívtak minket a színpadra. Meg tanítottuk a rajongóknak a Live while we're young koreográfiájának egy kis részét.. Örültek neki, és ők is élvezték a táncot.

16.fejezet ~ Furcsa érzések..

[Jasmine szemszöge]

Délben, mikor Simon beállított hozzánk, mindenki őrült módjára kezdett el kapkodni. Kivéve engem. Azt mondtam, hogy rosszul vagyok, ezért nem is erőltették a dolgot.
Miután mindenki lelépett, kihalásztam a bőröndöm aljából egy fényképalbumot. Ezt még Niall-től kaptam, mikor összejöttünk.
Az első oldalon ez a kép található:

Itt ismertük meg egymást. Ez az első közös képünk.

Aztán van ez:

Itt már együtt voltunk. Azt hiszem, mielőtt ez a fénykép készült, még csak két hete jártunk.

Még temérdek ilyesféle fotókkal volt tele az album. 

A legutolsó oldal majdnem üres volt, csak egy mondat állt ott magányosan, amit Niall írt. 

Örökké melletted leszek, kedvesem.

Jah. - futott át az agyamon. Kár, hogy az örökké csak pár hónapot jelentett.

Visszaraktam az albumot a bőröndömbe, majd elkezdtem unatkozni. Eszembe jutott, hogy amíg a többiek nincsenek itthon, összedobok nekik valami kaját.

Kivettem a szekrényből három csomag tésztát, és egy lábasba forraltam vizet. Azt hiszem, a spagettit mindannyian szeretik. 

Miután kifőtt a tészta, nekiálltam a húsgombócok elkészítésének. 

Kivettem a fagyasztóból az összes darált húst, megvártam még kienged, utána pedig gombócokat csináltam belőlük, amiket jól nyakon öntöttem paradicsompürével.

Fél óra elteltével már a terítéssel is kész voltam. Ideje volt átöltözni.

  

Magamra kaptam egy farmersortot, és egy bő pólót, amint Amerika zászlaja díszelgett. A számra kentem egy kis pink rúzst, a szememre pedig egy kis szempillaspirált raktam. 

Éppen hogy elkészültem, meghallottam a ház előtt leparkoló autók zúgását.

Lecsörtettem a nappaliba, és vártam, hogy belépjenek. Remélem éhesek. 

Nevetgélve léptek be a házba. Mikor meglátták, hogy a terített asztal mellett vigyorogva állok, valahányan eleresztettek egy kínos mosolyt. 

- Jasmine! - szólt Tori. - Főztél nekünk? Nahát! - ekkor már tudtam, hogy valószínűleg bekajáltak valahol, és nem éhesek.

- Ettetek, igaz? - kérdeztem egy alig észrevehető mosoly kíséretében. 

- Igen. - bökte ki Tori. - De azért kedves tőled, hogy gondoltál ránk. Igaz? - köhintett, miközben gyomorba ütötte a mellette bámészkodó Louist.

- Ömm.. Igen, persze. - bólintott félénken a csíkos pólós srác. 

- Ha tudtuk volna hogy főzöl nekünk, nem megyünk el kajálni. De azt hittük rosszul vagy. - jött oda Harry, majd átkarolta a derekamat.

- Nem, semmi baj. - ráztam meg a fejem. - Tudhattam volna hogy nem bírjátok hazáig. - kacagtam fel, mire mindenki egyetértően bólogatni kezdett.

Mindenki várt még pár pillanatot, aztán az egész társaság felment a szobájába. Egyedül én és Harry maradtunk lent a konyhába beszélgetni.

- Egyébként, - mondta, miközben leültünk a kanapéra - nagyon dögös vagy. - vigyorgott kajánul. 

Éreztem, ahogy az arcom elvörösödik. Nem igaz, hogy mindig bedőlök Harold bókjainak.

- Nem is. - hajtottam le a fejem. - Valljuk be, mióta szakítottunk Niall-el szörnyen festek. - sóhajtottam. - Teljesen kivagyok. - néztem Harry szemébe. -Amúgy köszi a tegnap estét. Rettentően jól éreztem magam.

- Nos, nincs mit. Ennyi jár neked. - mosolygott, és közelebb ült hozzám. - Ha akarod, ma is elmehetünk valahová. Mondjuk moziba.

- Igazán kecsegtető ajánlat, de nem tudom. Úgy érzem, kihasználom a barátságodat. 

- Jasmine, ne beszélj már ilyen hülyeségeket. Ezzel miért használnád ki a barátságunkat? - vonta fel a szemöldökét. - Na meg.. Mindketten tudjuk, hogy a mi kapcsolatunk több mint barátság. - bökte ki, mire köpni nyelni nem tudtam. De végül sikerült összeszednem magam egy kérdés erejéig.

- Legjobb barátok vagyunk? - kérdeztem félénken, de mégis érezhető volt a pimaszság a hangomban.

Harry hangosan felnevetett, majd mosolyogva a szemembe nézett.

- Menj, öltözz át, hideg van kint. Aztán indulunk.

Aprót bólintottam, és tettem amit kért.

Fogalmam sincs, mire célzott ezzel. Bár érzem, hogy nem hazugság, amit mondott..

15. fejezet ~ Minikoncert

[ Tori szemszöge ]

Tegnap Jasmine is végre hazaért, rettentően örülök, hogy visszajött. Még ha elég feszült is a helyzet.
Dani és Liam este értek haza. Titkos randin voltak. Rajtam és Lou-n kívül senki sem tudja, hogy újra együtt vannak. Ashley és Zayn éjjel értek haza valamikor. Már mindenki aludt, szóval hajnali négy és nyolc között érkeztek meg.
Lou-val nagyon nehezen tudjuk titkolni a kapcsolatunkat. Laura, Ricsi, Dani és Liam tudja, de a többiek nem. Bár mondjuk, szerintem gyanakodhatnak, mert elég gyakran tűnünk csak úgy el.
....
Délelőtt arra keltem, hogy valaki ráfeküdt a csengőre. Bosszankodva és ásítozva botorkáltam le a lépcsőn.
 - Jövök! - szóltam ki. Kinyitottam az ajtót és egy kicsit meglepődtem. Simon állt az ajtóban, és nem épp a kedves arcát mutatta. - Szia! - köszöntem neki, miközben arrébb álltam, hogy be tudjon jönni.
- Szia! Tudjátok, hogy hány óra van? - kérdezte.
 - Már majdnem dél. - néztem a faliórára.
 - Igen, éppen ez a baj. Két órája az O2-ben kellene lennetek...
 - Ooohh, tényleg... Ne haragudj! - kezdtem el szabadkozni. Teljesen kiment a fejemből, hogy holnap már koncert lesz. - Mindjárt!
 - Jó! Egy órátok van! - mondta.
 - Oké! Kávét találsz a konyhában! - mondtam és felrohantam  a többieket felkelteni.
Minden szobába benyitottam és kegyetlenül kitessékeltem mindenkit az ágyból. Mindenki zsörtölődött, morgolódott és szitkozódott, de mikor rájöttek, hogy miért keltem fel őket, egyből felhúzták a nyúlcipőt.
Öt perc alatt lezuhanyoztam. Fogmosás közben fésülködtem. Ami nem ment olyan egyszerűen, mert bal kézzel elég nehezen tudtam kibontani a hajam. Miután sikerült összekapnom magam, felöltöztem. Most kivételesen már alapból a tánc cuccomat vettem fel. Tudtam, hogy kemény nap áll előttünk.

Egyszerre jöttem ki Louis-val az ajtón. Álmos szemeivel rám nézett és elmosolyodott. Elém lépett és a derekamat átölelve magához húzott. Lágyan nyomott egy puszit a számra, majd az ujjainkat összekulcsolva elindultunk a lépcső felé. Mielőtt kiléptünk volna a takarásból elengedte a kezem és adott még egy puszit.
A nappaliban már mindenki ott volt, csak ránk vártak.
Simon-nal ment Ashley, Zayn, Niall és Harry. Velünk jött Liam és Danielle. Lou vezetett, mellette ült Liam hátul pedig mi Danival. Jasmine pedig otthon maradt. Nem akart velünk jönni...
 - El sem hiszem, hogy kiment a fejemből, hogy ma nyolcra az O2-ben kell lennünk... - sóhajtottam.
 - Szerintem máson járt az eszed... - nézett a tükörbe Liam.
 - Te meg ne szólalj! - vágta oldalba Lou. - Hol is voltatok tegnap, egész nap Dani-val?
 - Hééé, nem tudom kik feküdtek le rögtön, mikor mindenki elment... - szállt be a "vitába" Danielle is.
 - Na, ez övön aluli volt. - néztem a Payzer párosra. - Elég szar titkot tartani...
 - Igen. - helyeseltek mind a hárman.
Fél óra alatt oda is értünk az arénába, a többiek még nem érkeztek meg. Nem akartunk még többet késni, így kipattantunk a kocsiból és örültek módjára berohantunk.
Louise már bent várt minket az öltözőben. A Pici Lux a koreográfussal játszott a színpadon. Háttérmunkások tömkelege dolgozott, azért, hogy a koncerteken minden jól sikerüljön.
 - Nah végre! - mondta Louise, mikor beestünk az öltözőbe. - Már azt hittem, hogy sose jöttök.
 - Nyugi, itt vagyunk! - mondta Zayn, akik pont a mondat végére értek be.
 - Oké, akkor fiúk leül, lányok ruhát válogat. - adta ki az utasításokat.
Mindenki engedelmeskedett a szőke nőnek. A lányokkal viszonylag könnyen kiválasztottuk a ruháinkat, bár utána mindent elhülyéskedtünk. Az lett volna a feladtunk, hogy nyugodtan maradunk, míg lefényképeznek minket a ruhákban. De ez nem ment egyszerűen, minden képen hülye fejeket vágtunk, hülye pózokat csináltunk.
 - Itt vannak a magyar lányok! - jött be Paul.
 - Oké, küld be őket a nézőtérre. - mondta Simon, majd ő is távozott.
A fiúk megigazították a ruhájukat és a hajukat, majd kimentek ők is. Gyorsan követtük őket mi is.
...
A lányok a színpad mellett álltak meg. Mikor észrevették a srácokat elkezdtek sírni, egymás kezét fogva sikongattak.
 - Sziasztok! - köszöntem nekik magyarul. Próbálkoztunk az angollal is, de annyira izgatottak voltak, hogy nem értették meg. - Pakoljátok le nyugodtan a cuccaitokat és üljetek le. Mindjárt kezdenek!
Visszamentem a többiekhez. A srácok beénekeltek, mi pedig bemelegítettünk.
Először elénekelték a She's not afraid-ot, majd a LWWY-ot. Volt még a WMYB, a Nobody Compares és Summer Love is.
Nagyon tetszett a rajongóknak a minikoncert és a dedikálás valamint a képkészítés. Aki lenyugodott, az válthatott pár szót a kedvenceivel. Mindenki jól járt ezzel a kis koncerttel. A rajongók, azért mert láthatták a kedvenceiket, a fiúk pedig azért, mert örömet szerezhettek a lányoknak....
Remélem, hogy a turné is ilyen sikeres lesz és jól fog sikerülni. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz majd a fiúkkal bejárni a világot és, milyen lesz majd a rajongóikkal találkozni.
De akár milyen jól sikerült a mai nap, rányomta a bélyeget, hogy Niall és Jas még mindig nem békültek ki. A rajongók felé senki nem mutat semmit sem, de ha jobban ismeri valaki őket akkor igenis észrevehető. Niall nem annyira hülyéskedős, mint mikor Jas vele van. Egyikőjük se boldog. De megérthető Jasmine viselkedése. Valaki mondjon egy olyan példát, amikor a megcsalt fél azt mondja, hogy "semmi baj, bárkivel megesik". Ez nem olyan, mintha elvesztenéd a kulcsod... Egy világ omlik össze ilyenkor az emberben. És ilyenkor a megcsalt fél mindig magát hibáztatja a dolgokért. Azt hiszi, hogy ő tehet róla, mert nem foglalkozott eleget a párjával...
....
Este egy kicsit kettesben voltunk Lou-val. Sokat gondolkoztam a nap folyamán rajtunk, az egész titkolózós dolgon, Jas és Niall kapcsolatán. És eszembe jutott, hogy mi van, ha nem vagyok elég jó Neki, mi van ha egy-két hónap múlva elhagy vagy megcsal??
 - Minden oké? - kérdezte, miközben kisimított egy tincset az arcomból.
 - Megígérsz nekem valamit? - kérdeztem, miközben felültem, hogy a szemébe nézhessek.
 - Bármit! - mondta és a kezére támaszkodott.
 - Ha már nem fogsz szeretni, akkor szólsz majd? Tudom, hogy hülye kérdés, de szeretnék rá választ kapni.
 - Olyan nem lesz, hogy nem foglak szeretni!
 - Biztos? Sose fogsz megcsalni? Mi van, ha nem én vagyok a tökéletes lány számodra?
 - Biztos, emlékszel mikor megkérdezted, hogy szép vagy-e? Azt mondtam, hogy nekem te vagy a tökéletes lány. Szeretem, hogy mindent félvállról veszel, hogy mindent elhülyéskedsz, de ha kell komoly vagy és eltökélt. Kiállsz a barátaid és a szeretteid mellett! Ennél tökéletesebb nem is létezik számomra!
 - Imádlak! - gördült le egy könnycsepp az arcomon, amit letörölt.
 - Szóval, ha még egyszer ilyen hülyeséget mersz kérdezni, kidoblak az ablakon... - mosolyodott el. - Szeretlek!
 - Én is szeretlek! - mondtam.
Lassan magához húzott és olyan szenvedéllyel és hévvel csókolt meg, mint még eddig soha. Ha szerelmi vallomásra vágytam, akkor megkaptam. Ha nem voltam biztos az érzéseiben, akkor most már az vagyok....

14.fejezet ~ Úgy érzem, elvesztem.

[Jasmine szemszöge]

- Kicsim, nem gondolod hogy vissza kéne menned? - kérdezte anyukám lágy hangon
- Nem tudom.. Niall már biztos ott van.
- És? Mi van akkor, ha ott van az a fiú? Hagyod hogy elrontsa a kedved? Na meg, gondolom Tori meg a többiek már várnak. Rossz nekik nélküled.
- Gondolod? - sóhajtottam
- Tudom! - mosolygott
- Igen, igazad van! - húztam ki magam - Visszamegyek Londonba. Már ma. Felöltözök, összecsomagolok, és indulok is.
Felcsörtettem a lépcsőn, bezuhantam a szobámba, összedobáltam pár cuccot a bőröndömbe, felöltöztem, s indulásra készen kaptam le a kocsikulcsom a helyéről.
- Anya, nemsokára találkozunk.
- Rendben, kicsim. Hiányozni fogsz! - jól megölelgetett, beszálltam a kocsiba, majd lassan elhajtottam.

* Pár órával később*

Mikor megérkeztem a házhoz, senki sem volt ott. Az ajtó be volt zárva, így kénytelen voltam megkeresni a saját kulcsom.

Szerencsére nem hagytam otthon.

Beléptem a nagy házba, szippantottam egy jó nagyot a levegőből, s rájöttem, hiba lett volna otthon maradni. Rettentően hiányzott már ez.

Felbaktattam a saját szobámba, majd kipakoltam a cuccaimat. 

Épp hogy abbahagytam a pakolást, kacajokat hallottam a földszintről.

Vigyorogva léptem ki a szobámból. Odaosontam a lépcsőkorláthoz, hogy meg nézzem ki jött haza. Louis, Tori, Harry, és... Niall.

- Szevasztok! - integettem nevetve. Leszaladtam a lépcsőn, s egyenesen Tori karjába ugrottam.

- Úristen csajszi! Visszajöttél! 

- Igen, vissza. Szörnyen hiányoztál!

- És én, nem is hiányoztam? - hallottam meg a göndörke aranyos hangját

Elengedtem Torit, és komoran Harryre pillantottam.

- Már miért hiányoztál volna? - végül nem bírtam, elröhögtem magam. - Persze, hogy hiányoztál!
Harry szorosan a karjaiba zárt. Lábujjhegyre álltam és kisandítottam a válla fölött. Niall mindenfele nézett csak ránk nem. Látszott rajta, hogy féltékeny. Úgy voltam, hogy megérdemli, így ráadásként nyomtam Hazza arcára egy nagy puszit.
A fürtös lassan elengedett, de így is az egyik kezét a vállamon pihentette. Amolyan haveri stílusban...
 - El sem hiszem, hogy itthon vagy!! - ugrándozott Tori.
Néha olyan, mintha Louis női változata lenne. Meglátszik rajtuk, hogy együtt nőttek fel...Bár mondjuk, ha jobban megnézi őket az ember, akkor szikrázik körülöttük a levegő. Ők az élő példa arra, hogy barátságból pikk-pakk szerelem lesz.
 - Én sem! Anyu volt olyan kedves és felnyitotta a szemem, hogy a barátaim miatt vissza kell jönnöm! - szándékosan fogalmaztam így, hiszen tudtam, hogy Neki ez borzasztóan fáj. De nekem még jobban fájt, hogy megcsalt. Még mindig szeretem, de vagy megváltozik és bebizonyítja, hogy megbánta azt amit tett, vagy befejeztük az egész kapcsolatot.
 - Áhhh szóval tényleg hiányoztunk. - szólalt meg Lou is, aki átérezte a helyzetet, mert miközben megölelt a fülembe suttogott. - Ne aggódj! Meg fog változni! - mondta. Nagyon jól estek a szavai. Szerintem elbeszélgethetett vele, míg nem voltam itt.
Lou a tipikus nagy testvér, őrült, dilis, vicces, de ha kell komoly és felelősség teljes. Tudta, hogy ezzel a két mondattal megtud nyugtatni.
....
Torinak csörgött a telefonja, de az idegen beszédéből nem értettünk meg semmit sem. Körülbelül kettő perc után, Lou-t karonfogva felment az emeletre. Harry, Niall és én maradtunk csak lent. Kezdett kényelmetlen lenni a helyzet. Szótlanul meredtünk a semmibe... Niall is felpattant és elment.
Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. Fel voltam arra készülve, hogy veszekszünk, megint...
 - Minden oké? - kérdezte Harry.
 - Persze, miért? - néztem rá.
 - Elég frusztrált köztetek a levegő...
 - Na ne mond? Tudod, megcsalt és rohadtul haragszom rá...
 - Jó, naaa.... - ölelt át. - Elakarod felejteni mára?
 - Mondjuk...
 - Oké, akkor van egy órád elkészülni. Óra indul!
...
Nem tudom, hogy Harry mit tervez, de boldogan mentem fel a szobámba készülődni. Először is kiválasztottam a ruhát, majd megcsináltam a hajam és megigazítottam a sminkem.

Vettem magamra egy utolsó pillantást és lesétáltam a nappaliba, Harry-hez.
Útközbe, szóltam Tori-nak és Lou-nak, hogy elmentünk Harry-vel. Kicsit meglepődtek, de csak bólintottak egyet.
Hazz kedvesen rám mosolygott, majd elindultunk. A belvárosba kocsival mentünk, de a Starbucks előtt hagytuk a kocsit. Vettünk az egyik utcai árusnál két forrócsokit. Hiába van tavasz, elég hideg az idő. A bongyor kifizette a kért italokat, majd az egyiket nekem nyújtotta.
Elindultunk a Hyde park irányába.
Mindenféléről beszélgettünk. A turnéról, a szüleinkről, az otthon töltött napjainkról.
 - El sem hiszem, hogy utánad ment... - mondta, miközben kidobta a poharakat.
 - Azt se tudta, hogy miért haragszom rá. Úgy beszélgetett anyuval, mintha semmi se történt volna.
 - Nem gondoltam volna, hogy képes rá...
 - Én sem, megbíztam benne, de eljátszotta a bizalmamat... Nagyon tepernie kell, ha azt akarja, hogy a barátnője maradjak.
 - Tudod, nem akarom védeni, de nagyon maga alatt volt mikor elmentél. Mikor hazaért akkor csak fölrohant a szobába és sírt. Biztos vagyok benne, hogy megbánta, amit tett...
 - Elhiszem, de én miért nem látom, hogy megbánta? Szerintem nem érdemeltem meg, azt hogy ezt tegye. Bármit megtettem volna érte, de most már úgy érzem, hogy egy vadidegen ember, akivel sajnos sok emlék köt össze.
 - Ezt a mondatot még nagyon megfogod bánni...
 - Pont te mondod, akinek minden pénteken új barátnője van?
 - Igen, és nem, nincs minden pénteken új barátnőm...
Felnevettem és meglöktem Hazz-t. Ő is felnevetett. Még órákig sétálgattunk. Voltunk a Buckingham palotánál  és felültünk az óriáskerékre is. Igaza volt a fürtösnek, néhány órára elfelejtettem Niall-t.... 

HB!

Boldog szülinapot Zayn Malik!!!! Hihetetlen, hogy már 21 éves a mi Zayn-ünk!!! Szeretünk nagyon!!! Sok-sok-sok-sok ajándékot!!!! :D <3

13. fejezet ~ Egy mozgalmas nap

[Tori szemszöge]

Mikor megismertem Danielle-t, volt egy olyan ötletem, hogy újra össze kellene hozni őt és Liam-et. Látszik rajtuk, hogy még mindig nagyon szeretik egymást, de a távolság elszakította a köztük levő köteléket.  Beszélgettem Ashley-vel és Jasmine-el erről az ötletemről, és ők is jónak találták. El is kezdték szervezgetni, hogy hogyan is lehetne összehozni őket. Igazából már elég sok mindennel meg is voltunk, de sajnos közbejött Jas és Niall veszekedése....
Ma délutánig rettentő sokat gondolkoztam a Dani-Liam ügyön, de olyan meglepetés ért, hogy az csak na... De mindent szép sorjában....
Délelőtt Ashley és Zayn hazaugrottak. Majdnem lebuktunk Lou-val.
A kanapén összebújva tévéztünk, mikor a két jómadár hazaállított. Szétrebbentünk az ajtónyitásra, és a lehető legtávolabb ültünk egymástól. Nagyon feltűnőek voltunk, hiszen barátokként is olyanok voltunk, mintha járnánk. Először azt hitték, hogy összevesztünk...
Ebéd közben elmesélték, hogy milyen volt Bradford-ban, Zayn szüleinél. Mosolyogva hallgattuk, mikor Zayn mesélte, hogy a hugai a nyakába ugrottak, mikor meglátták szeretett bátyjukat. Doniya idősebb testvér lévén csak megölelte az öccsét, de Waliyha és Safaa órákig Zayn nyakában voltak. Szerintem az tök aranyos dolog. Tricia nem árulta el a lányainak Zayn és Ash érkezését...
 - Nem unatkoztatok itthon? - kérdezte Zayn.
 - Nem, tök jól elvoltunk. - felelte Lou, én pedig elfordítottam a fejem, hogy ne lássák a totál vörös fejem.
 - Ajjj... - szólalt meg Ash. Kérdőn néztük, ahogy a telefonján ír. - Anyu már nem bír magával. - sóhajtotta, Zayn megértően bólintott.
 -  Mi az? - kérdeztem tőlük.
 - Úgy volt, hogy ma maradunk, de sajna át kell még ugranunk anyuékhoz. Három napja zaklat. - rázta a fejét Ashley és felállt. - Mehetünk? - kérdezte barátjától.
 - Aha, majd jövünk. - mondta és felkapta a kocsi kulcsot.
Kikísértük őket az ajtóig és megvártuk míg elindulnak.
Nem voltak itthon sokáig, de megérthető Ashley anyukája is. Két-három hónapja nem látta a lányát. Ash nehezen jön ki a mostoha apukájával, ezért nem nagyon szeret otthon lenni....
Kiskoromban imádtam apuval lenni, de valahogy az évek folyamán egyre kevésbé jöttünk ki egymással. Sokszor volt az, hogy ketten voltunk otthon és órákig ültünk csendben. Egyikünk se nagyon tudott mit mondani a másiknak. Rengeteget volt távol tőlünk a munkája miatt, amit a kapcsolatunk sínylett meg. Egy-két év után olyan volt, mintha nem is az apám lenne, hanem egy vadidegen férfi, aki hébe-hóba nálunk van és apának kell szólítanom. Mikor Magyarországra költöztünk, valamilyen szinten rendbe jött az apa-lánya kapcsolat, de már akkor se apaként tekintettem rá. Olyan volt, mintha egy régi-régi barát lenne.
Anyával más volt a helyzet. Mikor apa elutazott, mindig ketten maradtunk. Mindent együtt csináltunk. Együtt mentünk vásárolni, fodrászhoz, körmöshöz... Szinte mindent együtt csináltunk... Emlékszem mikor mondtam neki, hogy most nem vele, hanem Laurával szeretnék menni ruhát venni. Egy kicsit mintha megbántódott volna miatta. Utána lelkiismeret furdalásom volt, így megleptem a munkahelyén. Sokszor kísértem el dolgozni, csodálattal néztem, ahogy a beteg kisgyerekekért küzd. 14 éves koromig orvosnak készültem én is, de ahogy idősebb lettem elsodródtam ettől a pályától. Anyu nagyon örült, annak, mikor bejelentettem, hogy felvettek a fősulira. Utána be is ismerte, hogy nem igazán tetszett volna neki, ha én is orvos leszek... Anyával a kapcsolatom sokkal személyesebb volt, mint apával. Vele bármit megtudtam beszélni, legyen szó a suliról, a barátokról vagy akár a fiúkról... Mindig mellettem állt és támogatott.... Ő volt a legeslegjobb anyuka a világon. Bár szerintem mindenki így van a saját anyukájával. :)

- Minden oké? - kérdezte Lou, miközben fél kézzel magához húzott.
- Hiányzik anya! - gördült le egy könnycsepp az arcomon, amit Lou az egyik ujjával letörölt.
- Tudom kincsem. De ne sírj! - ölelt magához. - Mit szól anyud, ha látja, hogy sírsz? - halványan elmosolyodtam és az arcom Lou vállába temettem.
Annyira örülök, hogy Ő itt van nekem. Nem is tudom, hogy mihez kezdenék nélküle. Szerintem totál beleőrültem volna a baleset következményeibe.
Miután egy kicsit megnyugodtam kibontakoztam az ölelő karok közül és nyomtam egy puszit Lou ajkaira.
....
Pont az ölembe vettem a laptopom, mikor megcsörrent a telóm. Harry hívott.

 - Szia! - köszöntem a fürtösnek. - Mond!
- Szia! Aszzem baj van... - motyogta.
- Mi az? Mit csináltál? - ugrottam fel.
- Semmit, de egy csapat magyar vagy olasz tinilány megtámadott. Nem tudok menekülni... Beszorultam egy férfi mosdóba... - hallottam a hangján, hogy beparázott.
- Oké, honnan tudod, hogy magyarok vagy olaszok?
- Piros, fehér és zöld mini zászló van öt csajnál. Tudtommal csak ennek a két országnak vannak ilyen színei.
- Igen. Hol vagy most?
- A belvárosban, a topshop melletti Satrbucks-ban. Lécci, ments ki valahogy... - könyörgött. Tuti, hogy bociszemeket vágott.
- Mindjárt megyek, csak átöltözök. Öt perc.
- Oké, siess. - mondta, majd leraktam a telefont.
Rekord gyorsasággal rohantam fel az emeletre, Louis meg utánam. Alig értette meg, amit lihegve, kulcsszavakba eldaráltam neki, mikor vettem a felsőmet.

A földszinten magamra kaptam a tornacipőmet, magamhoz vettem a telefonom és a slusszkulcs és már rohantam is a garázsba.
Harry megint felhívott. Kihangosítottam a telefont.
 - Hol vagy? - kérdezte egyből.
- Nyugi, két utca és ott vagyok. Szóltam Paul-nak is. Öt perc és jön, kint megvárom.
- Oké, de igyekezzetek, az előbb majdnem betörtek... - siránkozott.
Kinyomtam a telefont és amilyen gyorsan csak tudtam hajtottam a kávézóig.
Harry kocsija mellett leparkoltam és kipattantam az autóból. A srácok biztonsági főnöke már az ajtónál állt.

- Szia! - köszöntem.
- Szia Tori! - köszönt Ő is. - Köszi, hogy szóltál. Nem értem, hogy Harry miért nem szólt előbb... - rázta a fejét.
- Hagyd rá. - legyintettem, mikor kinyitotta az ajtót.
Paul áttörte magát a sikítozó lányokon és berontott Hazz-hoz.
Kiderült, hogy egy magyar iskolás csoport kirándulni van Londonban. Az osztály nagy része Directioner, így mikor meglátták Harry-t, egyszerűen elvesztették az eszüket.
Megkerestem a kísérő tanárukat. Egy ötvenes nővel tudtam beszélni.
- Jó napot! - mentem oda hozzá. - Önnel vannak ezek a lányok? - mutattam a rajongók felé.
- Igen. - bólintott. - Sehogy se tudunk rájuk hatni....  Nem hallgatnak a szép szóra! - hajtotta le a fejét. Biztatóan megsimogattam a vállát.
- Hátha tudok segíteni. - mondtam és felálltam az egyik asztalra. - Meddig lesznek itt? - kérdeztem a tanártól.
- Még egy hét. -  felelte.
Felegyenesedtem és fütyültem egy nagyot. Minden rajongó felém kapta a fejét. Vettem egy nagy levegőt és beszélni kezdtem, kicsit meg is lepődtek a magyar beszéd hallatán.
 - Sziasztok! - intettem. - A fiúk egyik barátja vagyok. Harry szólt, hogy nem tud kijönni. - mutattam az ajtó felé. A 10-20 lány egy kicsit arrébb állt. - Köszi! Na, szóval... A tanárotok mondta, hogy még egy hétig itt lesztek. A fiúknak négy nap múlva kezdődik a turnéjuk és ha most kiengeditek Harry-t, akkor elintézhetem, hogy szombaton tartsanak nektek egy mini koncertet... - elkezdtek sikítozni, így megint fütyültem egyet. - De ehhez az kell, hogy most sikítozás nélkül kiengedjétek Harry-t...
Az összes lány arrébb ment, így Hazza biztonságban kitudott jönni. Tátogott felém egy köszönömöt én pedig mosolyogva bólintottam egy aprót.
Harry Paul kíséretében elhagyta a kávézót én pedig beszéltem még a tanárral és néhány lánnyal.
- Akkor szombaton jöjjenek délután kettőkor az O2 arénába. - mondtam a nőnek és leírtam neki a telefonszámom. - Ezen a számon elér, ha bármi történne, vagy ha nem engedik be magukat.
- Köszönöm! - nézett rám hálásan.
- És mégvalami. - fordultam a lányokhoz. - Csak és kizárólag ti lehettek ott! Nem kiírni sehova se, hogy nektek lesz ilyen! Ez az első és utolsó ilyen alkalom! Illetve a bejáratnál adjátok le a telefonokat, fényképezőgépeket, minden kütyüt! A minikoncert után kaphattok autógrammot és csinálhattok majd közös képeket!
...
Épp szálltam volna be a kocsiba, mikor az egyik lány utánam szaladt.
- Te a fiúk egyik táncosa vagy, igaz? - kérdezte.
- Igen. - mosolyogtam kedvesen a barna hajú lányra. - Tori vagyok!
- Akkor, te vagy Louis legjobb barátja... Te vagy a példaképem!
- Köszi!
- Kérhetek egy autógrammot?
- Persze.
Elém nyújtott egy kis füzetet és egy tollat. Aláírtam és írtam hozzá egy kis idézetet plussz egy szivecskét. Boldogan vette vissza füzetet és a tollat. Megköszönte az aláírást és visszarohant a többiekhez. Nagyon aranyos kis csajszi volt. Egy kicsit emlékeztetett Laurára.
...
Este fele hazaért Dani és Liam is. Elmeséltük nekik a mai nap történéseit és teljes mértékben egyet értettek a minikoncert ötletével. Sőt örültek is neki, örömet szerezhetnek a rajongóiknak...
....
Danielle egyszer csak felpattant és karonfogva felhúzott a táncszobáig. Becsukta mögöttem az ajtót és be is zárta...
- Mi ilyen sürgős? - kérdeztem, miközben leültem.
- Lefeküdtem Liam-mel... - válaszolta én pedig felsikítottam. Annyira örültem, hogy én is kiböktem a kis titkunkat.
- Lefeküdtem Lou-val... - most már Ő is sikított...
- Összejöttetek? - kérdezte.
- Ezek szerint igen. - mondtam. - Ti?
- Igen, de titok, csak egyszerűen muszáj volt elmondanom... - vigyorgott. - Niall és Jas kibéküléséig titok.
- Mi is... - vigyorogtam én is...

12.fejezet ~ Nem bírom tovább..

[ Jasmine szemszöge ]
Egész nap csak a szobámban ülök, és sírok. Elvileg a szüleimmel kéne hogy legyek, de nem megy.. Egyszerűen nem tudok ebben a helyzetben emberek közt lenni úgy, hogy ne jöjjön rám egy kisebb hisztiroham.
Délután kettőkor rájöttem, hogy fel kéne öltöznöm, sőt, éhes is vagyok.

 

Választásom a fenti darabokra esett. Próbáltam minél vidámabban kinézni. Nem tudom mennyire sikerült. 

 Lassan lesétáltam a lépcsőn. Azt hiszem, egy zombiban több életkedv volt mint bennem.

Bementem a konyhába, lekaptam a polcról egy csokit, és azt kezdtem el kibontogatni. Pár másodperccel később furcsa hangokat hallottam, ezért átmentem a nappaliba, hogy utánanézzek a dolognak.

Mikor megláttam a hang forrását, azt hittem, leáll a szívem. Niall ült a kanapén, miközben jókedvűen nevetgéltek anyuval.

- Te? Mi a.. Mit a francot keresel itt? - sziszegtem idegesen.

- Jasmine, kérlek nyugodj meg. Beszélni szeretnék veled. - állt fel halál nyugodtan.

- Nyugodjak meg? Hogy tudnék megnyugodni? Mégis mit képzelsz?

- Figyelj, megértem, hogy dühös vagy rám. De ez már nem mehet tovább. Beszélhetnénk négyszemközt?- kérdezte felvont szemöldökkel. Végül is,valamennyire igaza volt. Muszáj megbeszélnünk ezt, mert ha továbbra sem férünk meg egymás mellett, a társaság kárára mehet a dolog.

- Jó. Menjünk ki a teraszra.

Niall alig észrevehetően bólintott, majd a nyomomba eredt. 

- Mégis mi ez az egész? - sóhajtotta

- Mégis mi ez az egész?! - léptem oda hozzá. - Niall. - vettem le a hangerőt. - Tudom hogy megcsalsz. 

Niall-ben szinte megfagyott a vér. Csak ott állt, némán, tekintete üres volt.

- Honnan tudod? - nyögte ki végül.

- Szerinted? Egy kicsit sem feltűnő amit művelsz.. 

- Szánalmas vagy, Niall. - törtem meg a bekövetkezett csendet.

- Nézd, Jas, én..

- Nem Niall, nem érdekel. Szakítani akarok. Ha tényleg szeretnél, nem csalnál meg.

- Jasmine, kicsim, ne csináld ezt... - könyörgött. - ...kérlek adj még egy esélyt.

- Ne.. Ne nevezz kicsimnek. Hagyj békén Niall.. - távolodtam el tőle.

- De.. Én szeretlek.

 

- Nem hiszem el..

A gombócok sorra gyülekeztek a torkomban. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, miközben azt mondom neki, hogy szeretem. Sőt, oda vagyok érte.. De nem. Nem lehet.

- Kérlek, drágám.. Bocsáss meg.. - könnyezett.

Majd megszakadt a szívem, ahogy láttam hogy sír. Szörnyű volt.

- Miért, Niall? Mondd, miért tetted ezt velem? - kezdtem zokogni.

- Én.. Én csak.. Fogalmam sincs. 

- Lefeküdtél vele. - mondtam ki amit gondoltam.

- I..igen.

- Aha. Akkor már értem. - gondoltam. Csak azért csalt meg, mert én nem feküdtem le vele.

-  Bocsáss meg.. Nagyon sajnálom.. Hidd el, szeretlek, de olyan régen.. Nos.. Szóval érted.

- Igen értem. Kérlek, most menj el. 

- Ne, Jasmine, ne tedd ezt.. Rettentően szeretlek, értsd meg. Belehalok, ha szakítasz velem..

- Ne nehezítsd meg. Figyelj, én már nem bírom tovább. 

Niall belenézett a szemembe, és odalépett hozzám.

- De ugye visszajössz a házba? A srácok és Tori nem bírnák nélküled.

- Nem tudom. Még átgondolom. 

- Rendben.

El akarta hagyni a házat, de visszafordult valamiért.

- Csókolj meg.. Utoljára. 

Nem ellenkeztem. Lassan odacsoszogtam hozzá, s egy utolsó csókot leheltem ajkaira. Végül Niall elhagyta a házat, én pedig zokogva borultam földre...

11. fejezet ~ Rossz dolog, de mégsem...

[ Tori szemszöge ]

Két hét telt el azóta, hogy Jasmine rájött, hogy Niall megcsalja. Két hét telt el azóta, hogy elszabadult a pokol. Egyszerűen nem lehetett egy légtérbe maradni velük. Nem tudtunk közösen kajálni, filmezni vagy mondjuk próbálni. Folyton veszekedtek. De hát ez ilyen...

Simon a két és fél hetes hajtás után adott két hét pihenőt. Ugyanis két hét múlva kezdődik a turné. Mondjuk ez a két hét jót fog remélhetőleg tenni Niall-nek és Jas-nek. Legalább lenyugszanak a kedélyek.
Az első két napot szó szerint átaludtuk. Utána Jasmine kijelentette, hogy hazautazik erre a két hétre, mert gondolkodni szeretne és úgy nem megy, ha egyfolytában látnia kell. Szóval Jas elment.
Másnap Niall és Harry is hazautaztak, így hatan maradtunk, egészen estig. Danielle és Liam is elmentek, bár a négyesfogatunk se tartott sokáig. Ashley és Zayn is leléptek. Szépen sorban mindenki hazautazott, így ketten maradtunk Louis-val.
- Te nem mész haza? - kérdeztem a kanapén ülve.
- Nem. Miért mennék? - kérdezett vissza, miközben leült mellém.
- Hát...sokáig nem fogod látni anyudékat...a hugicáidat... - ütögettem meg a kezét. - El leszek itt egyedül.
- Nem foglak egyedül hagyni! Anyuékkal pedig már beszéltem! Majd a turné szünetében hazamegyünk, akkor majd eljössz velem!
- Felőlem. - mosolyogtam. - Rég láttam már a lányokat és anyudat is! Hiányoznak!
- Nekik is hiányzol! Anyu úgy szeret, mint a lányát!
- Ez édes... Ebben anyudra hasonlítasz.. - motyogtam.
- Édesnek tartasz?
- Talán. - vontam fel a szemöldököm és elnevettem magam. Nem tudok komolyan viselkedni.
Annyira nevettem, hogy elkezdtek folyni a könnyeim. Ha Lou nem nyúl a kezem után, akkor a kanapéról is lezúdultam volna. Végül a földön ülve, a térdeimet fogva röhögtem, Louis pedig a hátamat simogatta.
- Megnyugodtál? - kérdezte mosolyogva.
- Persze. - vettem egy mély levegőt a biztonság kedvéért. - Jól vagyok. Felmegyek, felöltözök. - álltam fel.
Lou bólintott egyet, én pedig felmentem felöltözni. Délután kettőkor pizsiben lenni már nem épp a legjobb.
A gardrób közepén vagy egy kis kanapé, ahova leültem. Eszembe jutott, hogy beszélnem kellene Louis-val. Az utóbbi időben sokat gondolkodtam...rajtunk. Mérlegeltem a mostani és a három évvel ezelőtti kapcsolatunkat. Akkor nem voltunk ennyire komolyak, akkor voltunk inkább barátok. De most... Ha ránézek nem a legjobb barátomat keresem benne, hanem a pasi oldalát nézem. Valahogy más a közelében lenni. Sokkal inkább azt figyelem, hogy mit csinál, hogy figyel-e... Pont úgy viselkedek, mint egy szerelmes tinilány. Ha meglátom hevesebben kezd el verni a szívem, a gyomrom hullámzani kezd. Egyszerűen beleszerettem a legjobb barátomba.

Röpke fél óra alatt összekaptam magam. Utoljára belenéztem a tükörbe és megállapítottam, hogy hulla sápadt vagyok. Nem igazán szeretek semmi sminket viselni itthon, de most muszáj volt egy kis pirosítót az arcomra tennem. Tényleg úgy néztem ki, mint egy hulla. Már attól a gondolattól is lefehéredtem, hogy Lou-nak elmondom, hogy mire jutottam. Mindegy, majd lesz valahogy. Sok sikert nekem.
- Már azt hittem, hogy sose jössz.. - mondta Lou, de elakadt a szava. - Ez az a nyaklánc, amit tőlem kaptál? - fogta meg a nyakamban levő ékszert.
- Igen, imádom ezt a láncot. - mosolyogtam. - Meg azt akitől kaptam.
- Én meg szeretem, azt aki hordja. - Lou összekulcsolta az ujjainkat és várta a reakciómat. - Nézz megint így... - kérte.
- Hogy? - kérdeztem vissza.

- Gyönyörű vagy! - mondta Lou én pedig lehajtottam a fejem.
Az egyik kezével az állam alá nyúlt, ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. Óráknak tűnő pillanatokig néztünk egymás szemébe. Elvesztem abban a gyönyörűen csillogó kék szempárban. Olyan volt, mintha vonzana magához a tekintete. Csak vágyat és szerelmet láttam a szemében. Ő is valami ilyesmit vehetett észre, mert kisfiúsan elmosolyodott. Mosolya láttán elkaptam a tekintetem, de egyszerűen vonzotta vissza a szeme. Olyan aranyosan nézett rám, nem bírtam betelni a látvánnyal. Minél többet akartam magamba szívni, mert féltem, hogy ez az utolsó ilyen. Fel akartam töltődni belőle. Olyan volt, mintha az lenne a levegő helyett az éltetőm. Sose gondoltam volna, hogy valaki ilyen érzéseket vált ki belőlem, de neki sikerült.
Arca egyre közeledett az enyém felé, de irányt változtatott. A fülemhez hajolt és belesuttogott.
- Akarod?
- Téged akarlak! - mondtam, majd felkuncogtam.
Lehelete csiklandozta a nyakamat, emiatt halkan felnevettem.
Hirtelen az ölébe kapott és megindult velem az emelet felé. Szabályosan berúgta a szobájának az ajtaját.
Olyan lágyan tett le az ágyra, mintha porcelán baba lennék. Két kezével megtámaszkodott a két oldalamon. Bármit csináltunk, folyamatosan tartottuk a szemkontaktust. Két kezemmel végig simítottam a hátán, aminek hatására megremegett. Tudtam, hogy tetszik neki. Mindig is imádta, ha megsimogattam a hátát. Pikk-pakk Ő is megtalálta az egyik gyenge pontomat, a nyakamat. Apró puszikkal halmozta el a kulcscsontomat és a nyakamat. Az utóbbit egy kicsit megszívta, de nem annyira, hogy meglátszódjon a helye. Jól esően felsóhajtottam. A kezeimmel benyúltam a pólója alá és végigsimítottam tökéletes felsőtestén. Lou halkan felnyögött. Elértem azt amit akartam. Fordítottam a helyzetünkön. Derekára ültem, és a pólójától sikerült megszabadítanom Lou-t. Tökéletes felsőteste, így teljes egészébe elém tárult. Az ajkamba haraptam a látványtól. Lou halkan felnevetett és magára húzott. Megakart csókolni, de nem engedtem neki.
- Most én irányítok! - mondtam eltökélten.
Hasától kezdve végig hintettem puszikkal az egész felsőtestét. A lehető leglassabban csináltam mindent, szándékosan kínoztam, amit egyáltalán nem tűrt. Hirtelen maga alá fordított. Pimaszul rám vigyorgott. A felsőmet szinte letépte rólam. Vágytól csillogó szemmel pásztázta végig a testem. Ő már nem tétovázott. Mohón lecsapott az ajkaimra. Lágy puszikat nyomott az ajkaimra, majd nyelve bejutást kért a számba. Makacsul próbáltam ellenkezni, de belenevettem a csókunkba így nem jött össze. Nyelvével először megnyalta az alsó, majd a felső ajkamat. Miután bejutott a számba nyelveink vad táncba kezdtek. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy nincs más ezen a földön csak Ő és én. Csak mi ketten.
Lassan ajkaink levegőhiány miatt elszakadtak egymástól. De eztán sem tétlenkedtünk. Kicsatolta az övemet. Kicsit megemeltem a csípőmet, hogy letudja húzni a nadrágomat. Elismerően nézett végig rajtam. Tekintetét az arcomra helyezte. A szeme egy kicsit elsötétült a vágytól.
- Ha...ha nem akarod, most szólj, mert nem bírok utána leállni... - mondta.

- Akarom! - ennyire biztos már rég nem voltam valamiben.
Elmosolyodott és megint megcsókolt. Csókja kezdett egyre..hhmm..hogy is fogalmazzak...érzékibb lenni. Éreztem, hogy most jött el a pillanat, hogy fordítsak a helyzetünkön. Igaz, hogy az ügyességünkön múlt, hogy ne zakózzunk le az ágyról.
- Kell egy nagyobb ágy... - mormolta két csók között.
Elnevettem magam, majd kigomboltam Lou nadrágját..... Innentől már a fantáziátokra bízom a dolgokat....
....
Csodálatos órákat töltöttünk együtt.
- Szeretlek! - húzott magához Louis és megcsókolt.
- Én is szeretlek! - mondtam.
Ujjaimmal mellkasára rajzolgattam, Ő pedig a hajammal játszott. Napokig el tudtam volna így lenni.
- Nem vagy éhes? - kérdezte.
- De,  egy kicsit.
Lassan felültem, majd Lou is és a nyakamba csókolt. Magamra tekertem az egyik takarót, összeszedtem a ruháimat és kimentem a szobából.
Lezuhanyoztam, hajat mostam... Épp szálltam ki a kabinból, mikor Lou benyitott.
- Igen? - néztem a tükörben Lou-ra.
- Vacsizni megyünk. - mondta, majd kiment.
Megszárítottam a hajam és kontyba kötöttem, néhány csatot raktam bele ráadásként.
Egy türkiz-fehér ruhára esett a választásom, aminek a felső részénél egy masni volt.

Lou lent várt a lépcsőnél. Nem volt nagyon kiöltözve. Épphogy, olyan elegáns volt, de nem öltöny.
Amint meglátott elmosolyodott. Tekintete követte minden  egyes mozdulatomat. Mikor leértem kinyújtotta a kezét, amit megfogtam és gyengéden magához húzott. Lágy csókot hintett az ajkaimra.
....
A vacsora egyszerű volt és csodálatos. Egy városszéli, kis, eldugott éttermet választottunk. Nem akartunk feltűnést, fotósokat és sikítozó rajongókat....
- Ne szóljunk a többieknek, jó? - kérdeztem Lou-tól.
- Miért? - kérdezett vissza, az útra koncentrálva.
- Ott van az egész Jasmine-Niall ügy. Nem akarok úgy boldog lenni, hogy ők szomorúak... - motyogtam az orrom alatt, de Tomo meghallotta.
- Jó, de ha nincsenek többiek, az enyém vagy! - mosolygott.
- Te meg az enyém!  

10. fejezet ~ Ezt nem gondoltam volna...

Három napja napi 18 óra táncból áll az életem. Eléggé kimerítő, és ráadásul 2-3 óránál nem tudok többet aludni. Nagyjából úgy néznek ki a napjaink, hogy reggel hétkor kelés. Felöltözünk, elkészülünk, bedöntünk egy-két kávét és viszünk is magunkkal. Nyolcra az arénába kell érnünk. Lepakolunk, bemelegítünk. Közben elmondják, hogy aznap mit csinálunk. Körülbelül kilenc fele elkezdünk próbálni, egészen addig, amíg le nem zavarnak minket a színpadról, hogy a fiúk is énekelhessenek. Mivel nekünk is muszáj gyakorolnunk, lemegyünk a nézőtérre. Aztán van kettő perc szusszanásunk, amikor is pár falatot eszünk és ledöntünk megint egy bödön kávét. A "pihenőnk" után a változatosság kedvéért megint megyünk táncolni, de most úgy, hogy a fiúk éneklik a számokat. És máris éjjel egy-kettő környékén vagyunk. Körülbelül fél óra múlva érünk haza, de mire lefürdik, netán eszik mindenki van vagy három-négy mire ágyba kerülünk. És az a jobbik eset, mikor egyből eltudunk aludni.
 - Beeb...beeb...beeb.. - csörgött a telefon ébresztője.
 - Anyád...anyád..anyád.. - reagáltam, nem túl kedvesen az ébresztésre.

Nagy nehezen és borzasztóan lassan kitápászkodtam az ágyból. Ledobtam magamról a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Majdnem fél órán keresztül folyattam magamra a majdnem forró vizet.
Nagy nehezen áttámolyogtam a gardróbba és magamra kapkodtam a ruháimat. Bár a kapkodás erős kifejezés. Inkább csak magara aggattam...

Egy táskába beletettem a tánc ruhát és már vánszorogtam is le többiekhez. Ők is rohadtul fáradtak voltak. Niall elaludt Jasmine vállán, Jas pedig a pulton. Zayn a hűtőnek támaszkodva pihentette a szemét. Harry a lépcsőről zakózott majdnem, mert menet közben elbóbiskolt. Louis pedig nemes egyszerűséggel a konyhaasztalon figyelte a szemhéja belsejét.  Ashley és Danielle még fent öltözködtek, Liam pedig a kávéfőzővel babrált. Bár lehet, hogy ő is elaludt, mert a kávépor csak szóródott a főző mellé. Szóval ott voltunk kilencen, mint egy rakás szerencsétlenség, akik körülbelül egy éve nem aludtak. És ez a turné alatt állítólag még rosszabb lesz.
 - Nem bírom! - hallottam meg a lányok nyöszörgését a lépcső felől.
- Harry kelj fel! - rázogatta meg Dani a fürtöst. - Hallod! - lökött rajta egy utolsót, amire Hazz felijedt.
Ashley kedvesen felkeltette Zayn-t, Dani Liam-et én pedig a maradék három jómadarat.
Egy kis késéssel eltudtunk indulni, de a reggeli dugónak hála majdnem fél órát késtünk. Szerencsére Simon átérzi a helyzetünket, így nem mondott semmit hanem a kezünkbe nyomott egy-egy kávét és egy papírt.
Mindannyian mosolyogva olvastuk végig a sorokat. Ma csak délig kell bent lennünk ruha próbán, ma nincs se skálázás, se táncikálás. Mára pihenő napot kaptunk, mondhatni szabadságot.
A ruha próba mondhatni zökkenőmentes volt. Bár mondjuk volt egy-két dolog, ami verte nálunk a biztosítékot. Louise azt hiszi, hogy akrobaták vagyunk. Tíz centis sarkú cipőket próbáltatott fel velünk, hogy abban milyen jól tudunk majd táncolni. Hát nem... Menni azokban a cipőkben teljesen más, de táncolni. A fősulin volt egy csoporttársam, aki egy hasonló kaliberű cipőben akart táncolni. Na ő már soha nem fog táncolni, mert elesett a cipőben és ripityára törte a bokáját. Örülhet neki, ha bicegés nélkül fog menni....

Ezt a nadrágot például az amerikai koncerteken fogjuk viselni, legalábbis néhányon biztos.
Amúgy Louise annyira örül, hogy végre lányokat is öltöztethet, hogy a turné alatt csak is olyan ruhákat hordhatunk, akár pizsiként is, amikre az áldását adta. Amúgy nagyon szeretem a stylist-fodrász-sminkes nőt és persze az imádni való Lux-ot.
Mindenki ellézengett a terembe, csak én nem tudtam mit kezdeni magammal.
Leültem egy székre, hogy senkinek se legyek az útjában.
Úgy éreztem, mentem bealszok. Lehajtottam a fejem, de rögtön felkaptam, mikor valaki megrázta a vállam. Jasmine aggódó tekintettel vizslatott, szemei csillogtak a könnyektől.

- Jasmine, valami baj van? - fogtam meg a karját.
- Tori.. Tori, azt hiszem, Niallnek van valakije. - dadogta.
- Mi? Ez hülyeség, Niall sosem csalna meg téged.
- Igen, eddig én is azt hittem. De mostanában olyan furcsán viselkedik. Folyton nyomkodja a mobilját, és SMS-t ír. Mikor hallom hogy pityeg a telefonja, ránézek, és látom, hogy vigyorog mint valami idióta. Tuti hogy lány van a dologban.. - remegett. - Ha kettesben vagyunk, s végre van időnk egymásra, leráz azzal, hogy fáradt.. Aztán nemrég is úgy volt, hogy végre elmegyünk moziba, de azt mondta, hogy közbe jött valami, és csak úgy elviharzott. Tori, nem tudom mit tegyek.
- Istenem. Talán tényleg van valakije.
Ez nem lehet igaz! Niall megcsalná Jasminet?.. Hisz ő a mindene. Mondjuk, én is észrevettem, hogy mostanában néha eléggé furcsán viselkedik.. Akkor a múltkor nem Jasmine parfümjének illatát éreztem Niallon. Furcsa volt, hiszen Jasmine nem használ olyat.  De most már minden világos.
- Figyelj, van egy ötletem. Hanyagold Niallt, ne törődj vele, sőt, rá se nézz. Ha szól, rázd le, vagy tegyél úgy, mintha nem hallanád. Talán akkor majd leesik neki, hogy valami feltűnt neked.
- Rendben, ez jó ötlet. - bólogatott.
- De most menj, és mosd meg az arcod. Ne vegyék észre, hogy sírtál.

[ Jasmine szemszöge ]

Berohantam a vécébe, miközben a szemem törölgettem, és én, szerencsétlen, pont belebotlottam Niallbe.

- Kicsim, mi baj van? - kérdezte.

Meg fogadtam Tori tanácsát. Nem szóltam neki, sőt, rá se néztem.

Miután lemostam az elkenődött festéket, megpróbáltam halkan kimenni a vécéből, de nem számított, Niall az ajtó előtt állt.  

- Jasmine, mi a gond? - végigsimított a karomon, de én ridegen elviharoztam mellőle. Szeretem Niallt, mindennél jobban szeretem.. Kivéve most. Most utálom őt.

Mikor visszaértem Torihoz, már mindenki ott volt távozásra készen.

[ Tori szemszöge ]
- Mehetünk? - kérdezte Harry.
- Mindjárt csak Jasmine elrohant a mosdóba... - mondtam bosszúsan. Ezt nem gondoltam volna Niall-ről. Az édes, cuki ír srácról, aki még az életét is odaadná a szerelméért, Jasmine-ért.
Mielőtt a többiek bármit kérdeztek volna, megjelent Jas, a nyomában Niall-lel. A barátnőm megfogadta a tanácsomat, teljesen hidegen hagyta Niall. Legalábbis a külvilág felé ezt mutatta. Ha az ember a szemébe nézett, rájött, hogy valami nagyon nincs rendben. Borzasztó fájdalom, csalódottság és düh volt a tekintetében.
- Most már mehetünk. - motyogta Jas és elindult. Céltudatosan ment a kijárat felé, de az autóknál megtorpant. Odament az autómhoz, ezzel kifejezve, hogy velem szándékozik jönni.
Lou értetlenül nézett le rám, de csak megráztam a fejem és kinyitottam a kocsit, hogy Jas betudjon szállni.
A lányok megérezték, hogy van valami, így ők is hozzám szálltak be.
Az öt fiú értetlenül és csodálkozva figyelte, ahogy elindítom a kocsit és kitolatok. Megálltam előttük és kiszóltam az ablakon.
- Este megyünk! - Jasmine hálásan megszorította a kezem és elindultunk. Ott hagytuk a fiúkat, de Jas-nek szüksége van most ránk és egy kis lányos lelkizésre.
Ahogy kikanyarodtunk a parkolóból Jamsine-nek elkezdtek ömleni a könnyei. Hárman alig tudtuk megnyugtatni. Annyira dühös volt és csalódott, hogy a SIM kártyáját kiszedte a telefonjából és elhajította.
Nagyjából  egész délután autókáztunk. Meghallgattuk Jasmine-t, és kijelentettük, hogy Niall-t kiköltöztetjük a garázsba, hogy ne kelljen egy szobába se lenniük.
Elautóztunk Preston-ig is, de az alatt az út alatt nem is szóltunk semmit sem. Csak gondolkodtunk, de Jasmine tudta, hogy ott vagyunk neki és, hogy számíthat ránk mindenben. 

9. fejezet ~ Danielle

Holnap kezdődnek a hivatalos próbák az O2 arénába és ma végre megismerhetem Danielle-t is. Elég sokat meséltek róla a többiek, főleg Liam. Ugye ők az X-factor óta együtt voltak, egészen három hónappal ezelőttig. Mikor Liam mesélt Dani-ról láttam a szemében,hogy még mindig szereti a lányt.
- Bejöhetek? - hallottam meg Louis hangját. A csókunk óta nem nagyon beszéltünk egymással.
- Aha. Gyere. - mondtam, miközben feljebb ültem az ágyban.
Lou pizsiben és két tál müzlivel nyitott be. Kicsit arrébb húzódtam, hogy bebújhasson mellém.
Az egyik tálat odaadta, majd elhelyezkedett mellettem.
- Köszi! - mosolyogtam rá. Elkezdtem enni és rájöttem, hogy a kedvenc müzlimből hozott. - Imádlak! - motyogtam.
- Nincs mit! - kanalazott egyet Ő is.
Szótlanul ettük meg a reggelinket. Örültem, hogy felelevenítettük ezt a régi szokásunkat is. Azért volt előnye, hogy szomszédok voltunk.
- Többiek? - kérdeztem.
- Még alszanak. Nem nézted hány óra van? - csodálkozott, erre csak megráztam a fejem. - Fél hét.
- Még csak? Azt hittem van már minimum nyolc-kilenc.
Letettem a két tálat az éjjeliszekrényre és visszafordultam Lou-hoz. Kisfiús mosollyal nézett rám, és már annyira aranyos volt, hogy nekem is mosolyognom kellett. Ovis korunkban ezzel a mosollyal kérte el a homokozó játékot, általánosban a leckét, középsulis korunkban pedig, hogy elüldözzem a barátnőit, ha már túl sok volt belőlük.
- Mit szeretnél? - kérdeztem a jól ismert mosolyt fürkészve.
- Semmit, csak gondolkodtam... - mondta.
- Na és min?
- A csók... - a mosolya eltűnt és hangja komolyan csengett. - Nem tűnt épp játék csóknak.
- Mert nem is volt az. - hajtottam le a fejem. Nem igazán mertem Lou-ra nézni.
- Nekem se. - vallotta be, amit már a lelkem mélyén nagyon is sejtettem.
- Mi legyen most? - kérdeztem. Ez a kérdés már borzasztó régóta nyomta a szívemet.
- Nem tudom. Elhiheted, hogy fogalmam sincs...
- Nekem sincs.
- Mit érzel? - kérdezte. Láttam rajta, hogy az érzései kuszák és zavarosak és az enyémek sem voltak jobb állapotban.
- Nem igazán tudom, minden zavaros. Tudod nagyon jól, hogy az életemnél is jobban szeretlek, de egyenlőre nem tudom eldönteni, hogy ez milyen szeretet. Idő kell!
- Tudom. Borzasztó nehéz, hogy szinte testvéri kapcsolatból szerelmi legyen.
- Igen, egyfolytában azon agyalok, hogy ha még se jönnének össze a dolgok, akkor már nem tudnánk ugyanilyen barátok lenni....
- De így se tudunk, hogy nem tisztáztuk az érzéseinket. - fejezte be a gondolatomat. Borzasztóan nehéz dönteni ilyen helyzetben. Nem tudja, hogy a szívére vagy az eszére hallgasson ilyenkor az ember... Senkinek nem kívánom ezt, ezt az érzelmi kínlódást.
-  Ehhez tényleg idő kell, de erre az időre sem szeretnélek elveszíteni. Elég volt az a három év. Többet nem kérek, köszönöm.
- Nem fogsz elveszíteni. - ásítottam. - Még nyolcvan évesen is veled leszek!
- Ajánlom is! - mondta Lou.
Lehunytam a szemem és BooBear vállára hajtottam a fejem. Az egyik kezemet a mellkasára helyeztem, Ő pedig a szabad kezével megsimogatta az arcom.
- Aludj csak! - nyomott egy puszit a hajamba én pedig még szorosabban hozzábújtam.
Néhány perccel később már álom ország kapuin dörömböltem.
...
[ Louis szemszöge ]

Tori elaludt. Egy darabig néztem, hogy milyen aranyosan alszik. Hirtelen ötlettől vezérelve leügyeskedtem a szekrényről a telefonomat és lefényképeztem.

Gondolkoztam rajta, hogy felteszem twitter-re, de nem igazán szeretném ha esetleg a rajongók vagy a média ráállna, hogy ki ő... Elég volt a múltkori is.
Letettem a telefonomat és lassan én is elaludtam.
...
[ Tori szemszöge ]

Néhány óra múlva arra keltem fel, hogy a többiek Louis-t keresik. Hallottam egy idegen női hangot is. Biztos Ő Danielle.
Nem sok erőm volt kinyitni a szememet sem, így hagytam, hogy keressék csak, majd megtalálják.
Így is lett. Utolsó keresési lehetőségként benyitottak hozzám. A látványra azonban nem számítottak.

Szorosan egymáshoz bújva feküdtünk. Még szerencse, hogy Ők találtak így minket és nem mondjuk a lesifotósok, mert abból nem jöttünk ki volna jó.
- De aranyosak! - suttogta Jasmine.
- Igen. - helyeselt Dani is. - Ha nem meséltetek volna Tor-ról akkor azt hinném, hogy Louis barátnője.
- Hááát... - mondták egyszerre a többiek. - Alakulóban van valami. - motyogta Harry, nehogy meghalljuk.
- Tényleg? - kérdezett vissza a táncos lány.
- Aha. - vágta rá Zayn. - Nem nehéz észrevenni, hogy több van köztük puszta legjobb barátságnál. És ők tényleg összeillenének. Olyanok, mint ying és yang. Egyikük sincs meg a másik nélkül.
- Erre akkor jöttünk rá igazán, mikor Tori ideköltözött. - csatlakozott Niall is. - Mivel ugye Tori az X-factor előtt elköltözött, így Lou-t már az úgymond Tori nélküli állapotában ismertük meg...
- Néhány hete, mikor kiderült, hogy Tori idejön, attól kezdve Lou teljesen megváltozott. Boldogabb lett és sokkal többet hülyéskedett, mint előtte..- fejezte be Liam a kiselőadást Lou-ról és rólam. Elkezdtünk "ébredezni". Azonban később kiderült, hogy mindketten ébren voltunk. ;)
- Héé, alomszuszékok! - szólalt meg Jasmine. - Nem illik megváratni a vendéget...
- Bocs! - dörmögte Lou. Felnézett és azzal a lendülettel vissza is dőlt.
- Szia Dani!  - mosolyogtam a lányra, mikor kimásztam az ágyból.
- Szia Tor! - köszönt. - Ugye nem baj, ha Tor-nak hívlak?
- Áhh, dehogyis! Hazzusnak Vic is vagyok. - mondtam a fürtösre öltve a nyelvem. Mostanában szokásunk hülyébbnél és idiótábbnál rosszabb becenevekkel illetni egymást. Voltam már Krumplis zsák is, Harry pedig egy teljes percig a Lábtörlő nevet viselte. - Ha most megbocsátotok, akkor felöltözök! - mondtam és indultam a fürdőbe. De előtte még elintéztem valamit.
Odamentem az ágyhoz, lehajoltam és Lou fülébe sikítottam. Egyből fölkapta a fejét.
Beslisszoltam a fürdőbe mielőtt bármi bántódásom esett volna a kis akcióm miatt.

- De jó nacid van. - mondta Dani mikor leértem.
- Köszi! Rohadt jó a az inged!

- Van még egy. - nézett rám aranyosan.
- Nekem is... - felrohantam és lehoztam Dani-nak a nacit. Abban a pillanatban tudtam, hogy rettentően jóban leszünk.
A többiek vigyorogva figyelték az esetet.
 Liam tekintetét nézve rájöttem, hogy beigazolódott a sejtésem. Tényleg szereti még Danielle-t és ezzel a lány sincs másként, még mindig szereti a mi Liam-ünket.
A nap folyamán Dani-val és Ashley-vel átgyakoroltuk a táncot. Egész jól ment és mi is nagyon jól szórakoztunk... Nagyon jó lesz ez a turné és vagy ötletem Liam és Danielle kapcsán...