Délben, mikor Simon beállított hozzánk, mindenki őrült módjára kezdett el kapkodni. Kivéve engem. Azt mondtam, hogy rosszul vagyok, ezért nem is erőltették a dolgot.
Miután mindenki lelépett, kihalásztam a bőröndöm aljából egy fényképalbumot. Ezt még Niall-től kaptam, mikor összejöttünk.
Az első oldalon ez a kép található:
Itt ismertük meg egymást. Ez az első közös képünk.
Aztán van ez:
Itt már együtt voltunk. Azt hiszem, mielőtt ez a fénykép készült, még csak két hete jártunk.
Még temérdek ilyesféle fotókkal volt tele az album.
A legutolsó oldal majdnem üres volt, csak egy mondat állt ott magányosan, amit Niall írt.
Örökké melletted leszek, kedvesem.
Jah. - futott át az agyamon. Kár, hogy az örökké csak pár hónapot jelentett.
Visszaraktam az albumot a bőröndömbe, majd elkezdtem unatkozni. Eszembe jutott, hogy amíg a többiek nincsenek itthon, összedobok nekik valami kaját.
Kivettem a szekrényből három csomag tésztát, és egy lábasba forraltam vizet. Azt hiszem, a spagettit mindannyian szeretik.
Miután kifőtt a tészta, nekiálltam a húsgombócok elkészítésének.
Kivettem a fagyasztóból az összes darált húst, megvártam még kienged, utána pedig gombócokat csináltam belőlük, amiket jól nyakon öntöttem paradicsompürével.
Fél óra elteltével már a terítéssel is kész voltam. Ideje volt átöltözni.
Magamra kaptam egy farmersortot, és egy bő pólót, amint Amerika zászlaja díszelgett. A számra kentem egy kis pink rúzst, a szememre pedig egy kis szempillaspirált raktam.
Éppen hogy elkészültem, meghallottam a ház előtt leparkoló autók zúgását.
Lecsörtettem a nappaliba, és vártam, hogy belépjenek. Remélem éhesek.
Nevetgélve léptek be a házba. Mikor meglátták, hogy a terített asztal mellett vigyorogva állok, valahányan eleresztettek egy kínos mosolyt.
- Jasmine! - szólt Tori. - Főztél nekünk? Nahát! - ekkor már tudtam, hogy valószínűleg bekajáltak valahol, és nem éhesek.
- Ettetek, igaz? - kérdeztem egy alig észrevehető mosoly kíséretében.
- Igen. - bökte ki Tori. - De azért kedves tőled, hogy gondoltál ránk. Igaz? - köhintett, miközben gyomorba ütötte a mellette bámészkodó Louist.
- Ömm.. Igen, persze. - bólintott félénken a csíkos pólós srác.
- Ha tudtuk volna hogy főzöl nekünk, nem megyünk el kajálni. De azt hittük rosszul vagy. - jött oda Harry, majd átkarolta a derekamat.
- Nem, semmi baj. - ráztam meg a fejem. - Tudhattam volna hogy nem bírjátok hazáig. - kacagtam fel, mire mindenki egyetértően bólogatni kezdett.
Mindenki várt még pár pillanatot, aztán az egész társaság felment a szobájába. Egyedül én és Harry maradtunk lent a konyhába beszélgetni.
- Egyébként, - mondta, miközben leültünk a kanapéra - nagyon dögös vagy. - vigyorgott kajánul.
Éreztem, ahogy az arcom elvörösödik. Nem igaz, hogy mindig bedőlök Harold bókjainak.
- Nem is. - hajtottam le a fejem. - Valljuk be, mióta szakítottunk Niall-el szörnyen festek. - sóhajtottam. - Teljesen kivagyok. - néztem Harry szemébe. -Amúgy köszi a tegnap estét. Rettentően jól éreztem magam.
- Nos, nincs mit. Ennyi jár neked. - mosolygott, és közelebb ült hozzám. - Ha akarod, ma is elmehetünk valahová. Mondjuk moziba.
- Igazán kecsegtető ajánlat, de nem tudom. Úgy érzem, kihasználom a barátságodat.
- Jasmine, ne beszélj már ilyen hülyeségeket. Ezzel miért használnád ki a barátságunkat? - vonta fel a szemöldökét. - Na meg.. Mindketten tudjuk, hogy a mi kapcsolatunk több mint barátság. - bökte ki, mire köpni nyelni nem tudtam. De végül sikerült összeszednem magam egy kérdés erejéig.
- Legjobb barátok vagyunk? - kérdeztem félénken, de mégis érezhető volt a pimaszság a hangomban.
Harry hangosan felnevetett, majd mosolyogva a szemembe nézett.
- Menj, öltözz át, hideg van kint. Aztán indulunk.
Aprót bólintottam, és tettem amit kért.
Fogalmam sincs, mire célzott ezzel. Bár érzem, hogy nem hazugság, amit mondott..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése