Reggel álmosan keltem fel. Reggel hétkor ébresztett a telefonom, amit nemes egyszerűséggel elhajítottam a fotelba. De sajnos rájöttem, hogy ennek a korai kelésnek igenis oka van. Ma este lesz a Take Me Home turné legelső koncertje.
Rettentően izgatott vagyok és egyben rohadtul izgulok is. Világéletemben a tánc körül forgott az életem, és most jutottam el arra a pontra, hogy félek, rettegek a szerepléstől. Mindig nagyközönség előtt táncoltam, de még akkor sem fogott el ekkora izgalom hullám. Félek attól, hogy elrontom az egész koreográfiát, neki megyek valakinek vagy nemes egyszerűséggel lezakózok a színpadról. Rettegtem attól, hogy egy oszlopként fogok állni a színpadon és mindenki engem fog bámulni, holott tudtam, hogy a srácok lesznek a középpontban.
Vettem egy mély levegőt és kimásztam az ágyból. A lábam remegett az izgalomtól és a gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott, és még csak reggel hét óra volt. Mi lesz velem este kilencre? Kész idegroncs leszek... Wááááá....
Nagy nehezen beálltam a zuhany alá. Megengedtem a meleg vizet és 20 percen keresztül folyattam magamra. Borzongtam a meleg víz alatt... Kezdett rajtam elhatalmasodni a félelem...
- Nyugi Tori! Nem lesz semmi baj! - nyugtattam magam, ami valljuk be nem sokat segít.
Végül is fogmosás és hajszárítás közben sikerült elterelnem a gondolataimat. Dúdolgatva keresgéltem a gardróbban a megfelelő ruhadarabok után, mikor is Jasmine bejött.
- Jó reggelt! - köszöntem barátnőmnek.
- Neked is! Figyi, az van, hogy este gondolkoztam és lehet az lenne a legjobb ha én itthon maradnék...
- Mi??? Te hülyéskedsz?
- Nem, de figyelj, semmi értelme, hogy ott legyek. Borzasztóan fáj ez az egész. Nem szeretném heteken keresztül bámulni...
- Ez a te döntésed! Megértelek, de biztos ez a legjobb megoldás? Nem próbáljátok megbeszélni?
- Nem. Már próbáltuk, de mindig összevesztünk. Távolság és idő kell most. Az lesz a legjobb! - mosolygott keserűen.
- Rendben, de míg nem leszünk itthon, addig nem pakolsz össze és nem lépsz le, világos! - "fenyegettem".
- Persze. - mosolyodott el, majd kiment a gardróbból. Hallottam, hogy becsukja a mellettem lévő szobaajtaját.
Talán tényleg az lesz a legjobb, hogy itthon marad. Lesz egy kis idejük gondolkodni, hogy hogyan is folytassák tovább. Együtt vagy külön?
.jpg)
Lesétáltam a konyhába, ahol Danielle és Ashley tartózkodott. Dani a pultnak támaszkodva evett egy almát, Ashley pedig bögrékbe töltötte ki a frissen elkészült kávékat.
- Halihó! - köszöntem boldogan a lányoknak.
- Szia! - köszöntek egyszerre. - Mi ez a vidámság? - kérdezte Dani.
- Semmi csak boldog vagyok! Segítsek valamit? - kérdeztem.
- Nem kell, köszi. - motyogta Ash, miközben a kezembe nyomott egy bögrét.
- Fúj, ez túl édes. - adtam vissza neki a bögrét.
- Bocsi, ez Harry-é.
- Ez már finom. - ittam bele a már jó kávéba.
Nem sokára leértek a többiek is. Viszont Lou-n nagyon meglepődtem. Nemes egyszerűséggel odajött mellém. Átkarolta a derekamat és megcsókolt. A többiek lefagyva nézték a jelenetet, majd Liam felbátorodva megcsókolta Danit.
A srácok hangos üdvrivalgásban törtek ki.
- Mióta? - kérdezte Zayn.
- Két hete. - felelte boldogan Lou.
- Ti? - nézett a másik két titkolózóra Harry.
- Három hete.. - vörösödött el a göndör lány.
- Hát srácok nagyon megleptetek minket... - mondta ironikusan Niall. - Gratu! - öleltek meg minket sorban a többiek.
A kis szeretet rohamunk után összeszedtük magunkat és kocsiba pattanva elindultunk az O2 irányába.
Lou csendben fókuszált az útra. Niall és Harry pedig hátul csendben bámultak meredten ez elsuhanó dolgokra. Érezhető volt köztük a feszültség. Niall-nak nem nagyon tetszik, hogy Harry mostanában egyre többet van Jasmine-nel, de hát így jár az, aki megcsalja a barátnőjét...
Az arénába érve a fiúkat rögtön elragadta Simon, a koreográfusuk és az énektanár. Mindent jó alaposan átgyakoroltak, majd beállítottak minket is. Simon a másik két férfival elment és leült az egyik sorba és érdeklődve figyelte a főpróbánkat. Ez volt az utolsó közös próbánk az koncert előtt.
Míg a fiúk a fodrász székében ücsörögtek és szenvedtek a hajhúzástól, addig mi lányok a pici Lux-al játszottunk.
- Tori, Tori... - totyogott hozzám Lux.
- Mondjad kincsem? - hajoltam le hozzá.
- Harry bácsi az előbb nagyon sikított. Félek, hogy valami baja esett... - szegénykém már majdnem a sírás határán állt.
- Nyugi, nincs semmi baja Hazzának, de ha szeretnéd megnézzük, rendben?
- Igen! - ugrált örömében.
Megfogtam a pici kezét és elindultunk a fodrászhoz. Harry körömmel kapaszkodott a székbe, miközben Louise a haját csinálta.
- Harry, jól vagy? - szaladt hozzá Lux.
- Persze, csak anya kínozza a hajamat! - nézett a kislány anyukájára Harry.
- Anya, ne bántsd Harry haját! - tette csípőre a kezét Lux.
- Nem bántom, csak Harold túloz, megint. - paskolta meg a bongyor fejét a fodrász.
A kislány mindenképp ott akart maradni az anyukájával és Harry-vel, hogy meggyőződjön, hogy Hazz-t nem éri semmi bántódás.
- Vic, azt hiszem, hogy ideje neked is öltöznöd. - mosolygott kedvesen Louise.
- Persze, megyek. - viszonoztam a gesztust és becsuktam magam mögött az ajtót.
Az öltözőben már ott volt Danielle és nem sokkal utánam érkezett meg Ash is.
Percekig csak meredtünk az előttünk lévő ruhákra, de valahogy nem igazán akartunk öltözködni. Mind a hármónk fejében más-más kavargott, de volt egy bizonyos pillanat, amikor mindhármunk arcára kiült a félelem és a lámpaláz. Jó tudni, hogy nem csak egyedül rettegek a közelgő fellépéstől...
Körülbelül egy óra múlva Louise ránk parancsolt, hogy ideje öltöznünk, mert két óra múlva koncert. Rettentő gyorsan eltelt a mai nap, és úgy érzem, mintha semmit se csináltunk volna.
A srácok a szokásos koncert előtti rituáléjukat tartották, amikbe új dolgokat is bevettek. Például a táncosok üldözése és szekírozása.
Ashley-t Niall kikergette a parkolóba. Dani-t Lou és Harry bezárta a takarítószertárba, engem pedig Zayn és Liam végigkergetett az a színpadon és a közönség sorai közt is. Mindezt úgy, hogy a rajongókat már engedték be az arénába. Egész vicces látványt nyújtottunk, ahogy rohanok a két fiú elől, ők pedig futnak a biztonsági őrök elől. Volt egy olyan pillanat, hogy na most merre, aminek az lett a vége, hogy Liam felkapott a hátára és diadalittasan sétált le velem a színpadról... A helyükön tartózkodó rajongók nevetve és természetesen az egészet végig kamerázva figyeltek minket...
Néhány perc múlva Simon ránk parancsolt, hogy melegítsünk be és énekeljenek be a fiúk, mert mindjárt kezdés. A srácok skáláztak egy sort, mi lányok pedig nyújtottunk.
Hamarosan egy háttérmunkás a fiúk kezébe nyomta a mikrofonokat és a helyünkre állított minket. Volt egy bevezető videó, amiben mi is szerepet kaptunk, vagyis csak képek kerültek be rólunk.
Rólam két kép került be, az egyiken egyedül vagyok, a másikon Lou-val.
Az utolsó kép, még akkor készült, mikor hazajöttem Magyarországról két hétre. Akkor kerültek be a fiúk az élő show-ba...
A kisfilm után elkezdődött a visszaszámlálás.
- 10, 9, 8... - kiabálták a rajongók.
A fiúk mosolyogva mentek ki a színpadra, első daluk a What makes you beatiful volt.
Utána következtek azok a számok, amiknél mi is szerepeltünk. A rajongóknak nagyon tetszett a táncunk. A színpadra lépésnél borzasztó hányinger fogott el, de amint elkezdtek énekelni a srácok elszállt minden félelmem. Nagyon jól szórakoztunk és nagyon élveztük a táncot... A dalok között még hülyéskedtünk is egy kicsit. Sőt volt olyan is, hogy éneklés közben a fiúk próbáltak minket utánozni.
A koncert végéhez közeledve a fiúk visszahívtak minket a színpadra. Meg tanítottuk a rajongóknak a Live while we're young koreográfiájának egy kis részét.. Örültek neki, és ők is élvezték a táncot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése