Két hét telt el azóta, hogy Jasmine rájött, hogy Niall megcsalja. Két hét telt el azóta, hogy elszabadult a pokol. Egyszerűen nem lehetett egy légtérbe maradni velük. Nem tudtunk közösen kajálni, filmezni vagy mondjuk próbálni. Folyton veszekedtek. De hát ez ilyen...
Simon a két és fél hetes hajtás után adott két hét pihenőt. Ugyanis két hét múlva kezdődik a turné. Mondjuk ez a két hét jót fog remélhetőleg tenni Niall-nek és Jas-nek. Legalább lenyugszanak a kedélyek.
Az első két napot szó szerint átaludtuk. Utána Jasmine kijelentette, hogy hazautazik erre a két hétre, mert gondolkodni szeretne és úgy nem megy, ha egyfolytában látnia kell. Szóval Jas elment.
Másnap Niall és Harry is hazautaztak, így hatan maradtunk, egészen estig. Danielle és Liam is elmentek, bár a négyesfogatunk se tartott sokáig. Ashley és Zayn is leléptek. Szépen sorban mindenki hazautazott, így ketten maradtunk Louis-val.
- Te nem mész haza? - kérdeztem a kanapén ülve.
- Nem. Miért mennék? - kérdezett vissza, miközben leült mellém.
- Hát...sokáig nem fogod látni anyudékat...a hugicáidat... - ütögettem meg a kezét. - El leszek itt egyedül.
- Nem foglak egyedül hagyni! Anyuékkal pedig már beszéltem! Majd a turné szünetében hazamegyünk, akkor majd eljössz velem!
- Felőlem. - mosolyogtam. - Rég láttam már a lányokat és anyudat is! Hiányoznak!
- Nekik is hiányzol! Anyu úgy szeret, mint a lányát!
- Ez édes... Ebben anyudra hasonlítasz.. - motyogtam.
- Édesnek tartasz?
- Talán. - vontam fel a szemöldököm és elnevettem magam. Nem tudok komolyan viselkedni.
Annyira nevettem, hogy elkezdtek folyni a könnyeim. Ha Lou nem nyúl a kezem után, akkor a kanapéról is lezúdultam volna. Végül a földön ülve, a térdeimet fogva röhögtem, Louis pedig a hátamat simogatta.
- Megnyugodtál? - kérdezte mosolyogva.
- Persze. - vettem egy mély levegőt a biztonság kedvéért. - Jól vagyok. Felmegyek, felöltözök. - álltam fel.
Lou bólintott egyet, én pedig felmentem felöltözni. Délután kettőkor pizsiben lenni már nem épp a legjobb.
A gardrób közepén vagy egy kis kanapé, ahova leültem. Eszembe jutott, hogy beszélnem kellene Louis-val. Az utóbbi időben sokat gondolkodtam...rajtunk. Mérlegeltem a mostani és a három évvel ezelőtti kapcsolatunkat. Akkor nem voltunk ennyire komolyak, akkor voltunk inkább barátok. De most... Ha ránézek nem a legjobb barátomat keresem benne, hanem a pasi oldalát nézem. Valahogy más a közelében lenni. Sokkal inkább azt figyelem, hogy mit csinál, hogy figyel-e... Pont úgy viselkedek, mint egy szerelmes tinilány. Ha meglátom hevesebben kezd el verni a szívem, a gyomrom hullámzani kezd. Egyszerűen beleszerettem a legjobb barátomba.
Röpke fél óra alatt összekaptam magam. Utoljára belenéztem a tükörbe és megállapítottam, hogy hulla sápadt vagyok. Nem igazán szeretek semmi sminket viselni itthon, de most muszáj volt egy kis pirosítót az arcomra tennem. Tényleg úgy néztem ki, mint egy hulla. Már attól a gondolattól is lefehéredtem, hogy Lou-nak elmondom, hogy mire jutottam. Mindegy, majd lesz valahogy. Sok sikert nekem.
- Már azt hittem, hogy sose jössz.. - mondta Lou, de elakadt a szava. - Ez az a nyaklánc, amit tőlem kaptál? - fogta meg a nyakamban levő ékszert.
- Igen, imádom ezt a láncot. - mosolyogtam. - Meg azt akitől kaptam.
- Én meg szeretem, azt aki hordja. - Lou összekulcsolta az ujjainkat és várta a reakciómat. - Nézz megint így... - kérte.
- Hogy? - kérdeztem vissza.
- Gyönyörű vagy! - mondta Lou én pedig lehajtottam a fejem.
Az egyik kezével az állam alá nyúlt, ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. Óráknak tűnő pillanatokig néztünk egymás szemébe. Elvesztem abban a gyönyörűen csillogó kék szempárban. Olyan volt, mintha vonzana magához a tekintete. Csak vágyat és szerelmet láttam a szemében. Ő is valami ilyesmit vehetett észre, mert kisfiúsan elmosolyodott. Mosolya láttán elkaptam a tekintetem, de egyszerűen vonzotta vissza a szeme. Olyan aranyosan nézett rám, nem bírtam betelni a látvánnyal. Minél többet akartam magamba szívni, mert féltem, hogy ez az utolsó ilyen. Fel akartam töltődni belőle. Olyan volt, mintha az lenne a levegő helyett az éltetőm. Sose gondoltam volna, hogy valaki ilyen érzéseket vált ki belőlem, de neki sikerült.
Arca egyre közeledett az enyém felé, de irányt változtatott. A fülemhez hajolt és belesuttogott.
- Akarod?
- Téged akarlak! - mondtam, majd felkuncogtam.
Lehelete csiklandozta a nyakamat, emiatt halkan felnevettem.
Hirtelen az ölébe kapott és megindult velem az emelet felé. Szabályosan berúgta a szobájának az ajtaját.
Olyan lágyan tett le az ágyra, mintha porcelán baba lennék. Két kezével megtámaszkodott a két oldalamon. Bármit csináltunk, folyamatosan tartottuk a szemkontaktust. Két kezemmel végig simítottam a hátán, aminek hatására megremegett. Tudtam, hogy tetszik neki. Mindig is imádta, ha megsimogattam a hátát. Pikk-pakk Ő is megtalálta az egyik gyenge pontomat, a nyakamat. Apró puszikkal halmozta el a kulcscsontomat és a nyakamat. Az utóbbit egy kicsit megszívta, de nem annyira, hogy meglátszódjon a helye. Jól esően felsóhajtottam. A kezeimmel benyúltam a pólója alá és végigsimítottam tökéletes felsőtestén. Lou halkan felnyögött. Elértem azt amit akartam. Fordítottam a helyzetünkön. Derekára ültem, és a pólójától sikerült megszabadítanom Lou-t. Tökéletes felsőteste, így teljes egészébe elém tárult. Az ajkamba haraptam a látványtól. Lou halkan felnevetett és magára húzott. Megakart csókolni, de nem engedtem neki.
- Most én irányítok! - mondtam eltökélten.
Hasától kezdve végig hintettem puszikkal az egész felsőtestét. A lehető leglassabban csináltam mindent, szándékosan kínoztam, amit egyáltalán nem tűrt. Hirtelen maga alá fordított. Pimaszul rám vigyorgott. A felsőmet szinte letépte rólam. Vágytól csillogó szemmel pásztázta végig a testem. Ő már nem tétovázott. Mohón lecsapott az ajkaimra. Lágy puszikat nyomott az ajkaimra, majd nyelve bejutást kért a számba. Makacsul próbáltam ellenkezni, de belenevettem a csókunkba így nem jött össze. Nyelvével először megnyalta az alsó, majd a felső ajkamat. Miután bejutott a számba nyelveink vad táncba kezdtek. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy nincs más ezen a földön csak Ő és én. Csak mi ketten.
Lassan ajkaink levegőhiány miatt elszakadtak egymástól. De eztán sem tétlenkedtünk. Kicsatolta az övemet. Kicsit megemeltem a csípőmet, hogy letudja húzni a nadrágomat. Elismerően nézett végig rajtam. Tekintetét az arcomra helyezte. A szeme egy kicsit elsötétült a vágytól.
- Ha...ha nem akarod, most szólj, mert nem bírok utána leállni... - mondta.
.jpg)
- Akarom! - ennyire biztos már rég nem voltam valamiben.
Elmosolyodott és megint megcsókolt. Csókja kezdett egyre..hhmm..hogy is fogalmazzak...érzékibb lenni. Éreztem, hogy most jött el a pillanat, hogy fordítsak a helyzetünkön. Igaz, hogy az ügyességünkön múlt, hogy ne zakózzunk le az ágyról.
- Kell egy nagyobb ágy... - mormolta két csók között.
Elnevettem magam, majd kigomboltam Lou nadrágját..... Innentől már a fantáziátokra bízom a dolgokat....
....
Csodálatos órákat töltöttünk együtt.
- Szeretlek! - húzott magához Louis és megcsókolt.
- Én is szeretlek! - mondtam.
Ujjaimmal mellkasára rajzolgattam, Ő pedig a hajammal játszott. Napokig el tudtam volna így lenni.
- Nem vagy éhes? - kérdezte.
- De, egy kicsit.
Lassan felültem, majd Lou is és a nyakamba csókolt. Magamra tekertem az egyik takarót, összeszedtem a ruháimat és kimentem a szobából.
Lezuhanyoztam, hajat mostam... Épp szálltam ki a kabinból, mikor Lou benyitott.
- Igen? - néztem a tükörben Lou-ra.
- Vacsizni megyünk. - mondta, majd kiment.
Megszárítottam a hajam és kontyba kötöttem, néhány csatot raktam bele ráadásként.
Egy türkiz-fehér ruhára esett a választásom, aminek a felső részénél egy masni volt.
.jpg)
Lou lent várt a lépcsőnél. Nem volt nagyon kiöltözve. Épphogy, olyan elegáns volt, de nem öltöny.
Amint meglátott elmosolyodott. Tekintete követte minden egyes mozdulatomat. Mikor leértem kinyújtotta a kezét, amit megfogtam és gyengéden magához húzott. Lágy csókot hintett az ajkaimra.
....
A vacsora egyszerű volt és csodálatos. Egy városszéli, kis, eldugott éttermet választottunk. Nem akartunk feltűnést, fotósokat és sikítozó rajongókat....
- Ne szóljunk a többieknek, jó? - kérdeztem Lou-tól.
- Miért? - kérdezett vissza, az útra koncentrálva.
- Ott van az egész Jasmine-Niall ügy. Nem akarok úgy boldog lenni, hogy ők szomorúak... - motyogtam az orrom alatt, de Tomo meghallotta.
- Jó, de ha nincsenek többiek, az enyém vagy! - mosolygott.
- Te meg az enyém!
Az első két napot szó szerint átaludtuk. Utána Jasmine kijelentette, hogy hazautazik erre a két hétre, mert gondolkodni szeretne és úgy nem megy, ha egyfolytában látnia kell. Szóval Jas elment.
Másnap Niall és Harry is hazautaztak, így hatan maradtunk, egészen estig. Danielle és Liam is elmentek, bár a négyesfogatunk se tartott sokáig. Ashley és Zayn is leléptek. Szépen sorban mindenki hazautazott, így ketten maradtunk Louis-val.
- Te nem mész haza? - kérdeztem a kanapén ülve.
- Nem. Miért mennék? - kérdezett vissza, miközben leült mellém.
- Hát...sokáig nem fogod látni anyudékat...a hugicáidat... - ütögettem meg a kezét. - El leszek itt egyedül.
- Nem foglak egyedül hagyni! Anyuékkal pedig már beszéltem! Majd a turné szünetében hazamegyünk, akkor majd eljössz velem!
- Felőlem. - mosolyogtam. - Rég láttam már a lányokat és anyudat is! Hiányoznak!
- Nekik is hiányzol! Anyu úgy szeret, mint a lányát!
- Ez édes... Ebben anyudra hasonlítasz.. - motyogtam.
- Édesnek tartasz?
- Talán. - vontam fel a szemöldököm és elnevettem magam. Nem tudok komolyan viselkedni.
Annyira nevettem, hogy elkezdtek folyni a könnyeim. Ha Lou nem nyúl a kezem után, akkor a kanapéról is lezúdultam volna. Végül a földön ülve, a térdeimet fogva röhögtem, Louis pedig a hátamat simogatta.
- Megnyugodtál? - kérdezte mosolyogva.
- Persze. - vettem egy mély levegőt a biztonság kedvéért. - Jól vagyok. Felmegyek, felöltözök. - álltam fel.
Lou bólintott egyet, én pedig felmentem felöltözni. Délután kettőkor pizsiben lenni már nem épp a legjobb.
A gardrób közepén vagy egy kis kanapé, ahova leültem. Eszembe jutott, hogy beszélnem kellene Louis-val. Az utóbbi időben sokat gondolkodtam...rajtunk. Mérlegeltem a mostani és a három évvel ezelőtti kapcsolatunkat. Akkor nem voltunk ennyire komolyak, akkor voltunk inkább barátok. De most... Ha ránézek nem a legjobb barátomat keresem benne, hanem a pasi oldalát nézem. Valahogy más a közelében lenni. Sokkal inkább azt figyelem, hogy mit csinál, hogy figyel-e... Pont úgy viselkedek, mint egy szerelmes tinilány. Ha meglátom hevesebben kezd el verni a szívem, a gyomrom hullámzani kezd. Egyszerűen beleszerettem a legjobb barátomba.
- Már azt hittem, hogy sose jössz.. - mondta Lou, de elakadt a szava. - Ez az a nyaklánc, amit tőlem kaptál? - fogta meg a nyakamban levő ékszert.
- Igen, imádom ezt a láncot. - mosolyogtam. - Meg azt akitől kaptam.
- Én meg szeretem, azt aki hordja. - Lou összekulcsolta az ujjainkat és várta a reakciómat. - Nézz megint így... - kérte.
- Hogy? - kérdeztem vissza.
Az egyik kezével az állam alá nyúlt, ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. Óráknak tűnő pillanatokig néztünk egymás szemébe. Elvesztem abban a gyönyörűen csillogó kék szempárban. Olyan volt, mintha vonzana magához a tekintete. Csak vágyat és szerelmet láttam a szemében. Ő is valami ilyesmit vehetett észre, mert kisfiúsan elmosolyodott. Mosolya láttán elkaptam a tekintetem, de egyszerűen vonzotta vissza a szeme. Olyan aranyosan nézett rám, nem bírtam betelni a látvánnyal. Minél többet akartam magamba szívni, mert féltem, hogy ez az utolsó ilyen. Fel akartam töltődni belőle. Olyan volt, mintha az lenne a levegő helyett az éltetőm. Sose gondoltam volna, hogy valaki ilyen érzéseket vált ki belőlem, de neki sikerült.
Arca egyre közeledett az enyém felé, de irányt változtatott. A fülemhez hajolt és belesuttogott.
- Akarod?
- Téged akarlak! - mondtam, majd felkuncogtam.
Lehelete csiklandozta a nyakamat, emiatt halkan felnevettem.
Hirtelen az ölébe kapott és megindult velem az emelet felé. Szabályosan berúgta a szobájának az ajtaját.
Olyan lágyan tett le az ágyra, mintha porcelán baba lennék. Két kezével megtámaszkodott a két oldalamon. Bármit csináltunk, folyamatosan tartottuk a szemkontaktust. Két kezemmel végig simítottam a hátán, aminek hatására megremegett. Tudtam, hogy tetszik neki. Mindig is imádta, ha megsimogattam a hátát. Pikk-pakk Ő is megtalálta az egyik gyenge pontomat, a nyakamat. Apró puszikkal halmozta el a kulcscsontomat és a nyakamat. Az utóbbit egy kicsit megszívta, de nem annyira, hogy meglátszódjon a helye. Jól esően felsóhajtottam. A kezeimmel benyúltam a pólója alá és végigsimítottam tökéletes felsőtestén. Lou halkan felnyögött. Elértem azt amit akartam. Fordítottam a helyzetünkön. Derekára ültem, és a pólójától sikerült megszabadítanom Lou-t. Tökéletes felsőteste, így teljes egészébe elém tárult. Az ajkamba haraptam a látványtól. Lou halkan felnevetett és magára húzott. Megakart csókolni, de nem engedtem neki.
- Most én irányítok! - mondtam eltökélten.
Hasától kezdve végig hintettem puszikkal az egész felsőtestét. A lehető leglassabban csináltam mindent, szándékosan kínoztam, amit egyáltalán nem tűrt. Hirtelen maga alá fordított. Pimaszul rám vigyorgott. A felsőmet szinte letépte rólam. Vágytól csillogó szemmel pásztázta végig a testem. Ő már nem tétovázott. Mohón lecsapott az ajkaimra. Lágy puszikat nyomott az ajkaimra, majd nyelve bejutást kért a számba. Makacsul próbáltam ellenkezni, de belenevettem a csókunkba így nem jött össze. Nyelvével először megnyalta az alsó, majd a felső ajkamat. Miután bejutott a számba nyelveink vad táncba kezdtek. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy nincs más ezen a földön csak Ő és én. Csak mi ketten.
Lassan ajkaink levegőhiány miatt elszakadtak egymástól. De eztán sem tétlenkedtünk. Kicsatolta az övemet. Kicsit megemeltem a csípőmet, hogy letudja húzni a nadrágomat. Elismerően nézett végig rajtam. Tekintetét az arcomra helyezte. A szeme egy kicsit elsötétült a vágytól.
- Ha...ha nem akarod, most szólj, mert nem bírok utána leállni... - mondta.
- Akarom! - ennyire biztos már rég nem voltam valamiben.
Elmosolyodott és megint megcsókolt. Csókja kezdett egyre..hhmm..hogy is fogalmazzak...érzékibb lenni. Éreztem, hogy most jött el a pillanat, hogy fordítsak a helyzetünkön. Igaz, hogy az ügyességünkön múlt, hogy ne zakózzunk le az ágyról.
- Kell egy nagyobb ágy... - mormolta két csók között.
Elnevettem magam, majd kigomboltam Lou nadrágját..... Innentől már a fantáziátokra bízom a dolgokat....
....
Csodálatos órákat töltöttünk együtt.
- Szeretlek! - húzott magához Louis és megcsókolt.
- Én is szeretlek! - mondtam.
Ujjaimmal mellkasára rajzolgattam, Ő pedig a hajammal játszott. Napokig el tudtam volna így lenni.
- Nem vagy éhes? - kérdezte.
- De, egy kicsit.
Lassan felültem, majd Lou is és a nyakamba csókolt. Magamra tekertem az egyik takarót, összeszedtem a ruháimat és kimentem a szobából.
Lezuhanyoztam, hajat mostam... Épp szálltam ki a kabinból, mikor Lou benyitott.
- Igen? - néztem a tükörben Lou-ra.
- Vacsizni megyünk. - mondta, majd kiment.
Megszárítottam a hajam és kontyba kötöttem, néhány csatot raktam bele ráadásként.
Egy türkiz-fehér ruhára esett a választásom, aminek a felső részénél egy masni volt.
Amint meglátott elmosolyodott. Tekintete követte minden egyes mozdulatomat. Mikor leértem kinyújtotta a kezét, amit megfogtam és gyengéden magához húzott. Lágy csókot hintett az ajkaimra.
....
A vacsora egyszerű volt és csodálatos. Egy városszéli, kis, eldugott éttermet választottunk. Nem akartunk feltűnést, fotósokat és sikítozó rajongókat....
- Ne szóljunk a többieknek, jó? - kérdeztem Lou-tól.
- Miért? - kérdezett vissza, az útra koncentrálva.
- Ott van az egész Jasmine-Niall ügy. Nem akarok úgy boldog lenni, hogy ők szomorúak... - motyogtam az orrom alatt, de Tomo meghallotta.
- Jó, de ha nincsenek többiek, az enyém vagy! - mosolygott.
- Te meg az enyém!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése