10. fejezet ~ Ezt nem gondoltam volna...

Három napja napi 18 óra táncból áll az életem. Eléggé kimerítő, és ráadásul 2-3 óránál nem tudok többet aludni. Nagyjából úgy néznek ki a napjaink, hogy reggel hétkor kelés. Felöltözünk, elkészülünk, bedöntünk egy-két kávét és viszünk is magunkkal. Nyolcra az arénába kell érnünk. Lepakolunk, bemelegítünk. Közben elmondják, hogy aznap mit csinálunk. Körülbelül kilenc fele elkezdünk próbálni, egészen addig, amíg le nem zavarnak minket a színpadról, hogy a fiúk is énekelhessenek. Mivel nekünk is muszáj gyakorolnunk, lemegyünk a nézőtérre. Aztán van kettő perc szusszanásunk, amikor is pár falatot eszünk és ledöntünk megint egy bödön kávét. A "pihenőnk" után a változatosság kedvéért megint megyünk táncolni, de most úgy, hogy a fiúk éneklik a számokat. És máris éjjel egy-kettő környékén vagyunk. Körülbelül fél óra múlva érünk haza, de mire lefürdik, netán eszik mindenki van vagy három-négy mire ágyba kerülünk. És az a jobbik eset, mikor egyből eltudunk aludni.
 - Beeb...beeb...beeb.. - csörgött a telefon ébresztője.
 - Anyád...anyád..anyád.. - reagáltam, nem túl kedvesen az ébresztésre.

Nagy nehezen és borzasztóan lassan kitápászkodtam az ágyból. Ledobtam magamról a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Majdnem fél órán keresztül folyattam magamra a majdnem forró vizet.
Nagy nehezen áttámolyogtam a gardróbba és magamra kapkodtam a ruháimat. Bár a kapkodás erős kifejezés. Inkább csak magara aggattam...

Egy táskába beletettem a tánc ruhát és már vánszorogtam is le többiekhez. Ők is rohadtul fáradtak voltak. Niall elaludt Jasmine vállán, Jas pedig a pulton. Zayn a hűtőnek támaszkodva pihentette a szemét. Harry a lépcsőről zakózott majdnem, mert menet közben elbóbiskolt. Louis pedig nemes egyszerűséggel a konyhaasztalon figyelte a szemhéja belsejét.  Ashley és Danielle még fent öltözködtek, Liam pedig a kávéfőzővel babrált. Bár lehet, hogy ő is elaludt, mert a kávépor csak szóródott a főző mellé. Szóval ott voltunk kilencen, mint egy rakás szerencsétlenség, akik körülbelül egy éve nem aludtak. És ez a turné alatt állítólag még rosszabb lesz.
 - Nem bírom! - hallottam meg a lányok nyöszörgését a lépcső felől.
- Harry kelj fel! - rázogatta meg Dani a fürtöst. - Hallod! - lökött rajta egy utolsót, amire Hazz felijedt.
Ashley kedvesen felkeltette Zayn-t, Dani Liam-et én pedig a maradék három jómadarat.
Egy kis késéssel eltudtunk indulni, de a reggeli dugónak hála majdnem fél órát késtünk. Szerencsére Simon átérzi a helyzetünket, így nem mondott semmit hanem a kezünkbe nyomott egy-egy kávét és egy papírt.
Mindannyian mosolyogva olvastuk végig a sorokat. Ma csak délig kell bent lennünk ruha próbán, ma nincs se skálázás, se táncikálás. Mára pihenő napot kaptunk, mondhatni szabadságot.
A ruha próba mondhatni zökkenőmentes volt. Bár mondjuk volt egy-két dolog, ami verte nálunk a biztosítékot. Louise azt hiszi, hogy akrobaták vagyunk. Tíz centis sarkú cipőket próbáltatott fel velünk, hogy abban milyen jól tudunk majd táncolni. Hát nem... Menni azokban a cipőkben teljesen más, de táncolni. A fősulin volt egy csoporttársam, aki egy hasonló kaliberű cipőben akart táncolni. Na ő már soha nem fog táncolni, mert elesett a cipőben és ripityára törte a bokáját. Örülhet neki, ha bicegés nélkül fog menni....

Ezt a nadrágot például az amerikai koncerteken fogjuk viselni, legalábbis néhányon biztos.
Amúgy Louise annyira örül, hogy végre lányokat is öltöztethet, hogy a turné alatt csak is olyan ruhákat hordhatunk, akár pizsiként is, amikre az áldását adta. Amúgy nagyon szeretem a stylist-fodrász-sminkes nőt és persze az imádni való Lux-ot.
Mindenki ellézengett a terembe, csak én nem tudtam mit kezdeni magammal.
Leültem egy székre, hogy senkinek se legyek az útjában.
Úgy éreztem, mentem bealszok. Lehajtottam a fejem, de rögtön felkaptam, mikor valaki megrázta a vállam. Jasmine aggódó tekintettel vizslatott, szemei csillogtak a könnyektől.

- Jasmine, valami baj van? - fogtam meg a karját.
- Tori.. Tori, azt hiszem, Niallnek van valakije. - dadogta.
- Mi? Ez hülyeség, Niall sosem csalna meg téged.
- Igen, eddig én is azt hittem. De mostanában olyan furcsán viselkedik. Folyton nyomkodja a mobilját, és SMS-t ír. Mikor hallom hogy pityeg a telefonja, ránézek, és látom, hogy vigyorog mint valami idióta. Tuti hogy lány van a dologban.. - remegett. - Ha kettesben vagyunk, s végre van időnk egymásra, leráz azzal, hogy fáradt.. Aztán nemrég is úgy volt, hogy végre elmegyünk moziba, de azt mondta, hogy közbe jött valami, és csak úgy elviharzott. Tori, nem tudom mit tegyek.
- Istenem. Talán tényleg van valakije.
Ez nem lehet igaz! Niall megcsalná Jasminet?.. Hisz ő a mindene. Mondjuk, én is észrevettem, hogy mostanában néha eléggé furcsán viselkedik.. Akkor a múltkor nem Jasmine parfümjének illatát éreztem Niallon. Furcsa volt, hiszen Jasmine nem használ olyat.  De most már minden világos.
- Figyelj, van egy ötletem. Hanyagold Niallt, ne törődj vele, sőt, rá se nézz. Ha szól, rázd le, vagy tegyél úgy, mintha nem hallanád. Talán akkor majd leesik neki, hogy valami feltűnt neked.
- Rendben, ez jó ötlet. - bólogatott.
- De most menj, és mosd meg az arcod. Ne vegyék észre, hogy sírtál.

[ Jasmine szemszöge ]

Berohantam a vécébe, miközben a szemem törölgettem, és én, szerencsétlen, pont belebotlottam Niallbe.

- Kicsim, mi baj van? - kérdezte.

Meg fogadtam Tori tanácsát. Nem szóltam neki, sőt, rá se néztem.

Miután lemostam az elkenődött festéket, megpróbáltam halkan kimenni a vécéből, de nem számított, Niall az ajtó előtt állt.  

- Jasmine, mi a gond? - végigsimított a karomon, de én ridegen elviharoztam mellőle. Szeretem Niallt, mindennél jobban szeretem.. Kivéve most. Most utálom őt.

Mikor visszaértem Torihoz, már mindenki ott volt távozásra készen.

[ Tori szemszöge ]
- Mehetünk? - kérdezte Harry.
- Mindjárt csak Jasmine elrohant a mosdóba... - mondtam bosszúsan. Ezt nem gondoltam volna Niall-ről. Az édes, cuki ír srácról, aki még az életét is odaadná a szerelméért, Jasmine-ért.
Mielőtt a többiek bármit kérdeztek volna, megjelent Jas, a nyomában Niall-lel. A barátnőm megfogadta a tanácsomat, teljesen hidegen hagyta Niall. Legalábbis a külvilág felé ezt mutatta. Ha az ember a szemébe nézett, rájött, hogy valami nagyon nincs rendben. Borzasztó fájdalom, csalódottság és düh volt a tekintetében.
- Most már mehetünk. - motyogta Jas és elindult. Céltudatosan ment a kijárat felé, de az autóknál megtorpant. Odament az autómhoz, ezzel kifejezve, hogy velem szándékozik jönni.
Lou értetlenül nézett le rám, de csak megráztam a fejem és kinyitottam a kocsit, hogy Jas betudjon szállni.
A lányok megérezték, hogy van valami, így ők is hozzám szálltak be.
Az öt fiú értetlenül és csodálkozva figyelte, ahogy elindítom a kocsit és kitolatok. Megálltam előttük és kiszóltam az ablakon.
- Este megyünk! - Jasmine hálásan megszorította a kezem és elindultunk. Ott hagytuk a fiúkat, de Jas-nek szüksége van most ránk és egy kis lányos lelkizésre.
Ahogy kikanyarodtunk a parkolóból Jamsine-nek elkezdtek ömleni a könnyei. Hárman alig tudtuk megnyugtatni. Annyira dühös volt és csalódott, hogy a SIM kártyáját kiszedte a telefonjából és elhajította.
Nagyjából  egész délután autókáztunk. Meghallgattuk Jasmine-t, és kijelentettük, hogy Niall-t kiköltöztetjük a garázsba, hogy ne kelljen egy szobába se lenniük.
Elautóztunk Preston-ig is, de az alatt az út alatt nem is szóltunk semmit sem. Csak gondolkodtunk, de Jasmine tudta, hogy ott vagyunk neki és, hogy számíthat ránk mindenben.