- Kicsim, nem gondolod hogy vissza kéne menned? - kérdezte anyukám lágy hangon
- Nem tudom.. Niall már biztos ott van.
- És? Mi van akkor, ha ott van az a fiú? Hagyod hogy elrontsa a kedved? Na meg, gondolom Tori meg a többiek már várnak. Rossz nekik nélküled.
- Gondolod? - sóhajtottam
- Tudom! - mosolygott
- Igen, igazad van! - húztam ki magam - Visszamegyek Londonba. Már ma. Felöltözök, összecsomagolok, és indulok is.
Felcsörtettem a lépcsőn, bezuhantam a szobámba, összedobáltam pár cuccot a bőröndömbe, felöltöztem, s indulásra készen kaptam le a kocsikulcsom a helyéről.
- Anya, nemsokára találkozunk.
- Rendben, kicsim. Hiányozni fogsz! - jól megölelgetett, beszálltam a kocsiba, majd lassan elhajtottam.
* Pár órával később*
Mikor megérkeztem a házhoz, senki sem volt ott. Az ajtó be volt zárva, így kénytelen voltam megkeresni a saját kulcsom.
Szerencsére nem hagytam otthon.
Beléptem a nagy házba, szippantottam egy jó nagyot a levegőből, s rájöttem, hiba lett volna otthon maradni. Rettentően hiányzott már ez.
Felbaktattam a saját szobámba, majd kipakoltam a cuccaimat.
Épp hogy abbahagytam a pakolást, kacajokat hallottam a földszintről.
Vigyorogva léptem ki a szobámból. Odaosontam a lépcsőkorláthoz, hogy meg nézzem ki jött haza. Louis, Tori, Harry, és... Niall.
- Szevasztok! - integettem nevetve. Leszaladtam a lépcsőn, s egyenesen Tori karjába ugrottam.
- Úristen csajszi! Visszajöttél!
- Igen, vissza. Szörnyen hiányoztál!
- És én, nem is hiányoztam? - hallottam meg a göndörke aranyos hangját
Elengedtem Torit, és komoran Harryre pillantottam.
- Már miért hiányoztál volna? - végül nem bírtam, elröhögtem magam. - Persze, hogy hiányoztál!
Harry szorosan a karjaiba zárt. Lábujjhegyre álltam és kisandítottam a válla fölött. Niall mindenfele nézett csak ránk nem. Látszott rajta, hogy féltékeny. Úgy voltam, hogy megérdemli, így ráadásként nyomtam Hazza arcára egy nagy puszit.
A fürtös lassan elengedett, de így is az egyik kezét a vállamon pihentette. Amolyan haveri stílusban...
- El sem hiszem, hogy itthon vagy!! - ugrándozott Tori.
Néha olyan, mintha Louis női változata lenne. Meglátszik rajtuk, hogy együtt nőttek fel...Bár mondjuk, ha jobban megnézi őket az ember, akkor szikrázik körülöttük a levegő. Ők az élő példa arra, hogy barátságból pikk-pakk szerelem lesz.
- Én sem! Anyu volt olyan kedves és felnyitotta a szemem, hogy a barátaim miatt vissza kell jönnöm! - szándékosan fogalmaztam így, hiszen tudtam, hogy Neki ez borzasztóan fáj. De nekem még jobban fájt, hogy megcsalt. Még mindig szeretem, de vagy megváltozik és bebizonyítja, hogy megbánta azt amit tett, vagy befejeztük az egész kapcsolatot.
- Áhhh szóval tényleg hiányoztunk. - szólalt meg Lou is, aki átérezte a helyzetet, mert miközben megölelt a fülembe suttogott. - Ne aggódj! Meg fog változni! - mondta. Nagyon jól estek a szavai. Szerintem elbeszélgethetett vele, míg nem voltam itt.
Lou a tipikus nagy testvér, őrült, dilis, vicces, de ha kell komoly és felelősség teljes. Tudta, hogy ezzel a két mondattal megtud nyugtatni.
....
Torinak csörgött a telefonja, de az idegen beszédéből nem értettünk meg semmit sem. Körülbelül kettő perc után, Lou-t karonfogva felment az emeletre. Harry, Niall és én maradtunk csak lent. Kezdett kényelmetlen lenni a helyzet. Szótlanul meredtünk a semmibe... Niall is felpattant és elment.
Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. Fel voltam arra készülve, hogy veszekszünk, megint...
- Minden oké? - kérdezte Harry.
- Persze, miért? - néztem rá.
- Elég frusztrált köztetek a levegő...
- Na ne mond? Tudod, megcsalt és rohadtul haragszom rá...
- Jó, naaa.... - ölelt át. - Elakarod felejteni mára?
- Mondjuk...
- Oké, akkor van egy órád elkészülni. Óra indul!
...
Nem tudom, hogy Harry mit tervez, de boldogan mentem fel a szobámba készülődni. Először is kiválasztottam a ruhát, majd megcsináltam a hajam és megigazítottam a sminkem.
Vettem magamra egy utolsó pillantást és lesétáltam a nappaliba, Harry-hez.
Útközbe, szóltam Tori-nak és Lou-nak, hogy elmentünk Harry-vel. Kicsit meglepődtek, de csak bólintottak egyet.
Hazz kedvesen rám mosolygott, majd elindultunk. A belvárosba kocsival mentünk, de a Starbucks előtt hagytuk a kocsit. Vettünk az egyik utcai árusnál két forrócsokit. Hiába van tavasz, elég hideg az idő. A bongyor kifizette a kért italokat, majd az egyiket nekem nyújtotta.
Elindultunk a Hyde park irányába.
Mindenféléről beszélgettünk. A turnéról, a szüleinkről, az otthon töltött napjainkról.
- El sem hiszem, hogy utánad ment... - mondta, miközben kidobta a poharakat.
- Azt se tudta, hogy miért haragszom rá. Úgy beszélgetett anyuval, mintha semmi se történt volna.
- Nem gondoltam volna, hogy képes rá...
- Én sem, megbíztam benne, de eljátszotta a bizalmamat... Nagyon tepernie kell, ha azt akarja, hogy a barátnője maradjak.
- Tudod, nem akarom védeni, de nagyon maga alatt volt mikor elmentél. Mikor hazaért akkor csak fölrohant a szobába és sírt. Biztos vagyok benne, hogy megbánta, amit tett...
- Elhiszem, de én miért nem látom, hogy megbánta? Szerintem nem érdemeltem meg, azt hogy ezt tegye. Bármit megtettem volna érte, de most már úgy érzem, hogy egy vadidegen ember, akivel sajnos sok emlék köt össze.
- Ezt a mondatot még nagyon megfogod bánni...
- Pont te mondod, akinek minden pénteken új barátnője van?
- Igen, és nem, nincs minden pénteken új barátnőm...
Felnevettem és meglöktem Hazz-t. Ő is felnevetett. Még órákig sétálgattunk. Voltunk a Buckingham palotánál és felültünk az óriáskerékre is. Igaza volt a fürtösnek, néhány órára elfelejtettem Niall-t....
Harry szorosan a karjaiba zárt. Lábujjhegyre álltam és kisandítottam a válla fölött. Niall mindenfele nézett csak ránk nem. Látszott rajta, hogy féltékeny. Úgy voltam, hogy megérdemli, így ráadásként nyomtam Hazza arcára egy nagy puszit.
A fürtös lassan elengedett, de így is az egyik kezét a vállamon pihentette. Amolyan haveri stílusban...
- El sem hiszem, hogy itthon vagy!! - ugrándozott Tori.
Néha olyan, mintha Louis női változata lenne. Meglátszik rajtuk, hogy együtt nőttek fel...Bár mondjuk, ha jobban megnézi őket az ember, akkor szikrázik körülöttük a levegő. Ők az élő példa arra, hogy barátságból pikk-pakk szerelem lesz.
- Én sem! Anyu volt olyan kedves és felnyitotta a szemem, hogy a barátaim miatt vissza kell jönnöm! - szándékosan fogalmaztam így, hiszen tudtam, hogy Neki ez borzasztóan fáj. De nekem még jobban fájt, hogy megcsalt. Még mindig szeretem, de vagy megváltozik és bebizonyítja, hogy megbánta azt amit tett, vagy befejeztük az egész kapcsolatot.
- Áhhh szóval tényleg hiányoztunk. - szólalt meg Lou is, aki átérezte a helyzetet, mert miközben megölelt a fülembe suttogott. - Ne aggódj! Meg fog változni! - mondta. Nagyon jól estek a szavai. Szerintem elbeszélgethetett vele, míg nem voltam itt.
Lou a tipikus nagy testvér, őrült, dilis, vicces, de ha kell komoly és felelősség teljes. Tudta, hogy ezzel a két mondattal megtud nyugtatni.
....
Torinak csörgött a telefonja, de az idegen beszédéből nem értettünk meg semmit sem. Körülbelül kettő perc után, Lou-t karonfogva felment az emeletre. Harry, Niall és én maradtunk csak lent. Kezdett kényelmetlen lenni a helyzet. Szótlanul meredtünk a semmibe... Niall is felpattant és elment.
Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. Fel voltam arra készülve, hogy veszekszünk, megint...
- Minden oké? - kérdezte Harry.
- Persze, miért? - néztem rá.
- Elég frusztrált köztetek a levegő...
- Na ne mond? Tudod, megcsalt és rohadtul haragszom rá...
- Jó, naaa.... - ölelt át. - Elakarod felejteni mára?
- Mondjuk...
- Oké, akkor van egy órád elkészülni. Óra indul!
...
Nem tudom, hogy Harry mit tervez, de boldogan mentem fel a szobámba készülődni. Először is kiválasztottam a ruhát, majd megcsináltam a hajam és megigazítottam a sminkem.
Útközbe, szóltam Tori-nak és Lou-nak, hogy elmentünk Harry-vel. Kicsit meglepődtek, de csak bólintottak egyet.
Hazz kedvesen rám mosolygott, majd elindultunk. A belvárosba kocsival mentünk, de a Starbucks előtt hagytuk a kocsit. Vettünk az egyik utcai árusnál két forrócsokit. Hiába van tavasz, elég hideg az idő. A bongyor kifizette a kért italokat, majd az egyiket nekem nyújtotta.
Elindultunk a Hyde park irányába.
Mindenféléről beszélgettünk. A turnéról, a szüleinkről, az otthon töltött napjainkról.
- El sem hiszem, hogy utánad ment... - mondta, miközben kidobta a poharakat.
- Azt se tudta, hogy miért haragszom rá. Úgy beszélgetett anyuval, mintha semmi se történt volna.
- Nem gondoltam volna, hogy képes rá...
- Én sem, megbíztam benne, de eljátszotta a bizalmamat... Nagyon tepernie kell, ha azt akarja, hogy a barátnője maradjak.
- Tudod, nem akarom védeni, de nagyon maga alatt volt mikor elmentél. Mikor hazaért akkor csak fölrohant a szobába és sírt. Biztos vagyok benne, hogy megbánta, amit tett...
- Elhiszem, de én miért nem látom, hogy megbánta? Szerintem nem érdemeltem meg, azt hogy ezt tegye. Bármit megtettem volna érte, de most már úgy érzem, hogy egy vadidegen ember, akivel sajnos sok emlék köt össze.
- Ezt a mondatot még nagyon megfogod bánni...
- Pont te mondod, akinek minden pénteken új barátnője van?
- Igen, és nem, nincs minden pénteken új barátnőm...
Felnevettem és meglöktem Hazz-t. Ő is felnevetett. Még órákig sétálgattunk. Voltunk a Buckingham palotánál és felültünk az óriáskerékre is. Igaza volt a fürtösnek, néhány órára elfelejtettem Niall-t....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése