Tegnap Jasmine is végre hazaért, rettentően örülök, hogy visszajött. Még ha elég feszült is a helyzet.
Dani és Liam este értek haza. Titkos randin voltak. Rajtam és Lou-n kívül senki sem tudja, hogy újra együtt vannak. Ashley és Zayn éjjel értek haza valamikor. Már mindenki aludt, szóval hajnali négy és nyolc között érkeztek meg.
Lou-val nagyon nehezen tudjuk titkolni a kapcsolatunkat. Laura, Ricsi, Dani és Liam tudja, de a többiek nem. Bár mondjuk, szerintem gyanakodhatnak, mert elég gyakran tűnünk csak úgy el.
....
Délelőtt arra keltem, hogy valaki ráfeküdt a csengőre. Bosszankodva és ásítozva botorkáltam le a lépcsőn.
- Jövök! - szóltam ki. Kinyitottam az ajtót és egy kicsit meglepődtem. Simon állt az ajtóban, és nem épp a kedves arcát mutatta. - Szia! - köszöntem neki, miközben arrébb álltam, hogy be tudjon jönni.
- Szia! Tudjátok, hogy hány óra van? - kérdezte.
- Már majdnem dél. - néztem a faliórára.
- Igen, éppen ez a baj. Két órája az O2-ben kellene lennetek...
- Ooohh, tényleg... Ne haragudj! - kezdtem el szabadkozni. Teljesen kiment a fejemből, hogy holnap már koncert lesz. - Mindjárt!
- Jó! Egy órátok van! - mondta.
- Oké! Kávét találsz a konyhában! - mondtam és felrohantam a többieket felkelteni.
Minden szobába benyitottam és kegyetlenül kitessékeltem mindenkit az ágyból. Mindenki zsörtölődött, morgolódott és szitkozódott, de mikor rájöttek, hogy miért keltem fel őket, egyből felhúzták a nyúlcipőt.
Öt perc alatt lezuhanyoztam. Fogmosás közben fésülködtem. Ami nem ment olyan egyszerűen, mert bal kézzel elég nehezen tudtam kibontani a hajam. Miután sikerült összekapnom magam, felöltöztem. Most kivételesen már alapból a tánc cuccomat vettem fel. Tudtam, hogy kemény nap áll előttünk.
.jpg)
A nappaliban már mindenki ott volt, csak ránk vártak.
Simon-nal ment Ashley, Zayn, Niall és Harry. Velünk jött Liam és Danielle. Lou vezetett, mellette ült Liam hátul pedig mi Danival. Jasmine pedig otthon maradt. Nem akart velünk jönni...
- El sem hiszem, hogy kiment a fejemből, hogy ma nyolcra az O2-ben kell lennünk... - sóhajtottam.
- Szerintem máson járt az eszed... - nézett a tükörbe Liam.
- Te meg ne szólalj! - vágta oldalba Lou. - Hol is voltatok tegnap, egész nap Dani-val?
- Hééé, nem tudom kik feküdtek le rögtön, mikor mindenki elment... - szállt be a "vitába" Danielle is.
- Na, ez övön aluli volt. - néztem a Payzer párosra. - Elég szar titkot tartani...
- Igen. - helyeseltek mind a hárman.
Fél óra alatt oda is értünk az arénába, a többiek még nem érkeztek meg. Nem akartunk még többet késni, így kipattantunk a kocsiból és örültek módjára berohantunk.
Louise már bent várt minket az öltözőben. A Pici Lux a koreográfussal játszott a színpadon. Háttérmunkások tömkelege dolgozott, azért, hogy a koncerteken minden jól sikerüljön.
- Nah végre! - mondta Louise, mikor beestünk az öltözőbe. - Már azt hittem, hogy sose jöttök.
- Nyugi, itt vagyunk! - mondta Zayn, akik pont a mondat végére értek be.
- Oké, akkor fiúk leül, lányok ruhát válogat. - adta ki az utasításokat.
Mindenki engedelmeskedett a szőke nőnek. A lányokkal viszonylag könnyen kiválasztottuk a ruháinkat, bár utána mindent elhülyéskedtünk. Az lett volna a feladtunk, hogy nyugodtan maradunk, míg lefényképeznek minket a ruhákban. De ez nem ment egyszerűen, minden képen hülye fejeket vágtunk, hülye pózokat csináltunk.
- Itt vannak a magyar lányok! - jött be Paul.
- Oké, küld be őket a nézőtérre. - mondta Simon, majd ő is távozott.
A fiúk megigazították a ruhájukat és a hajukat, majd kimentek ők is. Gyorsan követtük őket mi is.
...
A lányok a színpad mellett álltak meg. Mikor észrevették a srácokat elkezdtek sírni, egymás kezét fogva sikongattak.
- Sziasztok! - köszöntem nekik magyarul. Próbálkoztunk az angollal is, de annyira izgatottak voltak, hogy nem értették meg. - Pakoljátok le nyugodtan a cuccaitokat és üljetek le. Mindjárt kezdenek!
Visszamentem a többiekhez. A srácok beénekeltek, mi pedig bemelegítettünk.
Először elénekelték a She's not afraid-ot, majd a LWWY-ot. Volt még a WMYB, a Nobody Compares és Summer Love is.
Nagyon tetszett a rajongóknak a minikoncert és a dedikálás valamint a képkészítés. Aki lenyugodott, az válthatott pár szót a kedvenceivel. Mindenki jól járt ezzel a kis koncerttel. A rajongók, azért mert láthatták a kedvenceiket, a fiúk pedig azért, mert örömet szerezhettek a lányoknak....
Remélem, hogy a turné is ilyen sikeres lesz és jól fog sikerülni. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz majd a fiúkkal bejárni a világot és, milyen lesz majd a rajongóikkal találkozni.
De akár milyen jól sikerült a mai nap, rányomta a bélyeget, hogy Niall és Jas még mindig nem békültek ki. A rajongók felé senki nem mutat semmit sem, de ha jobban ismeri valaki őket akkor igenis észrevehető. Niall nem annyira hülyéskedős, mint mikor Jas vele van. Egyikőjük se boldog. De megérthető Jasmine viselkedése. Valaki mondjon egy olyan példát, amikor a megcsalt fél azt mondja, hogy "semmi baj, bárkivel megesik". Ez nem olyan, mintha elvesztenéd a kulcsod... Egy világ omlik össze ilyenkor az emberben. És ilyenkor a megcsalt fél mindig magát hibáztatja a dolgokért. Azt hiszi, hogy ő tehet róla, mert nem foglalkozott eleget a párjával...
....
Este egy kicsit kettesben voltunk Lou-val. Sokat gondolkoztam a nap folyamán rajtunk, az egész titkolózós dolgon, Jas és Niall kapcsolatán. És eszembe jutott, hogy mi van, ha nem vagyok elég jó Neki, mi van ha egy-két hónap múlva elhagy vagy megcsal??
- Minden oké? - kérdezte, miközben kisimított egy tincset az arcomból.
- Megígérsz nekem valamit? - kérdeztem, miközben felültem, hogy a szemébe nézhessek.
- Bármit! - mondta és a kezére támaszkodott.
- Ha már nem fogsz szeretni, akkor szólsz majd? Tudom, hogy hülye kérdés, de szeretnék rá választ kapni.
- Olyan nem lesz, hogy nem foglak szeretni!
- Biztos? Sose fogsz megcsalni? Mi van, ha nem én vagyok a tökéletes lány számodra?
- Biztos, emlékszel mikor megkérdezted, hogy szép vagy-e? Azt mondtam, hogy nekem te vagy a tökéletes lány. Szeretem, hogy mindent félvállról veszel, hogy mindent elhülyéskedsz, de ha kell komoly vagy és eltökélt. Kiállsz a barátaid és a szeretteid mellett! Ennél tökéletesebb nem is létezik számomra!
- Imádlak! - gördült le egy könnycsepp az arcomon, amit letörölt.
- Szóval, ha még egyszer ilyen hülyeséget mersz kérdezni, kidoblak az ablakon... - mosolyodott el. - Szeretlek!
- Én is szeretlek! - mondtam.
Lassan magához húzott és olyan szenvedéllyel és hévvel csókolt meg, mint még eddig soha. Ha szerelmi vallomásra vágytam, akkor megkaptam. Ha nem voltam biztos az érzéseiben, akkor most már az vagyok....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése