22. fejezet ~ Betegség (part2)

Egy óra van hátra a második new york-i koncertig. Rettentően izgulok, annak ellenére is, hogy Liam az utolsó próbán rendesen tudott énekelni. Az orvos megvizsgálta, de nem tartotta jó ötletnek az éneklést. Szerinte egyre pirosabb Liam torka.
Az előbb kaptam meg a mikrofonomat. Úgy lett megbeszélve, hogy a srácok az első szám előtt elmondják, hogy mi a helyzet. Ha valaki így nem akar maradni, az visszakapja a jegy árát. Végig Liam közelében leszek és ha nem tudja folytatni akkor rám néz vagy megfogja a kezem vagy valami. Ha pedig már nem leszek a színpadon akkor is úgy fogok állni, hogy lássam.
Miután Louise megcsinálta a hajam kimentem a színpadra Lou-hoz és a pici Lux-hoz. Éppen a nézősorok közti kis lépcsőn járkáltak. Öröm volt rájuk nézni.
 - Nah... - pattant mellém Lux anyukája. - Készen is vagyunk!
 - Aha. - motyogtam miközben még mindig a lépcsőző két gyereket néztem.
 - Csodálatos apuka lesz Louis-ból. - mosolygott kedvesen.
 - Az biztos. A húgait is nagyon szereti.
 - És még a gyereketeket mennyire fogja...
 - Áhhh...Alig két hónapja vagyunk együtt... A gyerek kérdés messze van.
 - De biztos elgondolkoztál már, hogy milyen lesz ha lesznek gyerekeitek vagy ha összeházasodtok? - találgatott.
 - Nem. - feleltem. - Nem igazán gondolkoztam el ezen.
 - Akkor lassan ideje lenne... - kacsintott. - Nagyon szeret téged! Tuti, hogy ti egymásnak vagytok teremtve!
 - Az jó lenne! Mindennél jobban szeretem őt!
 - Akkor gondolkozz...
Tényleg jó lenne, ha Louis és én együtt maradnánk. De nem igazán vagyok az az előre gondolkodó típus. Majd ha egyszer úgy alakul, akkor lehet arról szó, hogy házasság meg gyerek. De jelen pillanatban nem tudnám magam feleségként és anyaként elképzelni. Ebben a rohanásban, amiben élünk nem férne bele egy gyerek. Azonban ha azon múlna, akkor a karrierem feláldoznám érte. Az a lényeg, hogy szerető családban nőjön fel.
Louise és a lánya hátra mentek Harry-hez, Lou pedig odajött hozzám.
 - Lassan ideje hátra menni. - mondta.
 - Tudom. - sóhajtottam.
 - Izgulsz? - kérdezte, miközben megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat.
 - Eléggé. - feleltem.
 - Itt leszek veled! - szorosan magához ölelt.
Miután elengedett hátramentünk. Már mindenki kapkodott és idegeskedett. Ilyenkor kész őrültek háza, ami itt van.
Louu-val az öltöző előtt elváltunk. Beléptem az ajtón és mosolyogva néztem a kapkodó barátnőimet.
 - Te mért nem vagy felöltözve? - kérdezte futkorászva Dani. - Tanya üzeni, hogy a fehérben levőt vedd fel.
 - Oké. - lassan odaléptem az akasztóhoz és óvatosan lehúztam a cipzárt.
Tanya egy egyszerű összeállítást csinált nekem. Egy térdnél szaggatott farmerből, egy egyszerű felsőből és néhány kiegészítőből állt a szett az elmaradhatatlan tornacipővel együtt.

 - Miért más a ruhám? - kérdeztem a lányok felé fordulva.
 - Simon nem mondta, hogy most te nem táncolsz? - kérdezte Ash, amire csak nemlegesen megráztam a fejem. - Ha Liam-nek netán elmenne a hangja, akkor ne lihegve kelljen énekelned. - magyarázta.
 - Aha. - bólintottam. - Szólhatott volna nekem is...
A mondat közepén benyitott egy stábtag, hogy kettő perc múlva kezdés.
A lányok elrohantak a helyükre, én pedig lassan követtem őket a színpad felé. Nem volt időm sok sikert kívánni a srácoknak, de mielőtt kiléptek volna a színpadra felém pillantottak. Niall és Zayn valamint Harry dobtak egy puszit, Louis kacsintott egyet, Liam pedig tátogott egy köszönömöt.
Hatalmas sikítozásra léptek ki a takarásból. A tervhez tartva magukat Zayn kért egy kis figyelmet, majd elmondták, hogy mi a helyzet. Adtak egy pár perces gondolkodási időt a rajongóknak, aminek a végén senki sem állt fel. Ebből derült ki igazán, hogy mennyire hűségesek a srácokhoz, és hogy mennyire szeretik őket.
Liam a Last first kiss-t, a What makes you beautiful-t, a Live while we're young-ot, az I want-ot és az Up all night-ot énekelte végig.  A Kiss You után segély kérően pillantott rám.
Lassan kiléptem a takarásból miközben már a They don't know about us zenéje felcsendült. A rajongók őrületes sikítozásba kezdtek.
Rettentően izgultam. Minden szem rám szegeződött és azt hittem, hogy menten elájulok. Szememmel Louis-t kerestem. Ő jelentette számomra a támaszt, a biztos pontot.
"People say we should't be together
Too young to know about forever
But I say they don't know what they 
talk, talk talkin' about."
Úgy voltam vele, hogyha ezt az egy versszakot legyűröm, akkor az összeset el tudom énekelni.
Éreztem, hogy remeg a hangom, de reménykedtem benne. hogy nem volt észrevehető. A dal végégig szinte Lou-val egymásnak énekeltünk, amit Harry mosolyogva meg is jegyzett.
 - A Galambocskáink végre egymásra találtak... - mondta, a rajongók pedig hangos éljenzésben törtek ki.
Louis lassan odajött hozzám és átölelve a derekam magához húzott és lágyan megcsókolt.
...
A dalok közül, ami a kihívást jelentette számomra az az Over Again volt. Abban a számban Liam szólója rohadt magas, így egy kicsit meg kellett vele küzdenem, de összességében nagyon jó volt.
Az utolsó szám a Little Things volt. Lou a szólójánál végig a szemembe nézett majd a háta mögül elővett egy hatalmas rózsacsokrot.

A száz szálas "bokrot" könnyezve vettem át tőle. Nagyon meghatódtam. Lou sose volt egy romantikázós alkat. Vagyis nem az, hogy nem szokott romantikus kedvében lenni, csak ennyire nyíltan sose szokta kifejezni.
A koncert végén könnyezve borultam a nyakába.
 - Szóval tetszik? - kérdezte egy csibészes mosoly kíséretében.
 - Hogy tetszik-e? Ez nagyon hülye kérdés... - motyogtam, majd egy szenvedélyes csókot nyomtam ajkaira.
Ezzel Louis nagyon meglepett. Régen azt mondta, hogy számára a rózsa az igaz szerelmet jelképezni, így csak annak a lánynak fog ilyen virágot adni, akit igazán, teljes szívéből szeret. És való igaz, hogy eddig még egyetlen egy nő kapott rózsát tőle, ő pedig az anyukája.
....
Körülbelül éjfélkor léptünk be a szobánk ajtaján. Hulla fáradtak voltunk mindketten.
Beletettem egy vázába a hatalmas csokromat, majd a pizsimet felkapva elrohantam fürdeni. Egy rekord gyorsaságú zuhany után a hajamat törölgetve, mosolyogva léptem ki a fürdőből.
Ráterítettem a székre a köntösömet és bebújtam az ágyba. Fészkelődtem egy kicsit, de valami nyomta a hátamat. Kutakodtam egy kicsit és egy ékszerdobozt szedtem ki magam alól.
Kíváncsian nyitottam ki a dobozt, de a lélegzetem is elakadt, mikor megláttam a benne lapuló ékszert.

Egészen addig a kezemben forgattam a karkötőt, míg Louis ki nem jött a fürdőből. Felvett egy melegítőalsót és bebújt mellém.
 - Köszönöm! - suttogtam.
 - Neked bármit! - mondta, miközben belepuszilt a hajamba.
 - Honnan tudtad? - kérdeztem.
 - Ashley és Danielle egy kicsit segítettek... - hát igen, a két pletykás vénasszony. Néhány napja láttam meg azt a karkötőt. Akkor mondtam nekik, hogy mennyire szép meg minden. Ők pedig elkotyogták Lou-nak.
Óvatosan letettem az éjjeli szekrényre a karkötőt, majd BooBear-hez fordultam.
 - Mikor lettél ennyire romantikus?
 - Akkor mikor a barátnőm lettél...
Halványan elmosolyodtam és bevackoltam magam a karjai közé. Ölelésével szorosan körbezárt és hamarosan mély álomba szenderültünk.