- Kávééét!!! Kávééét!!! - nyöszörögtem lefele menet a lépcsőn. - Kávééét!!!
- Én iiis!!! - jött utánam Liam. - De kaaannááálll néélkül!!!
- Soook cukorraaaal!!! - folytatta Zayn.
- Reeengeeeteg cuuukkoorrrraaaalll!!! - fejezte be Louis.
Mint négy hulla úgy ültünk le az étkező asztalhoz. Mindannyian vártuk a csodát, vagyis sok-sok-sok cukorral és tejjel, kanál nélkül a gőzölgő kávénkat. Bár tudtuk, hogy rajtunk kívül senki nem fogja megcsinálni. Azonban a lelkünk mélyén bíztunk benne, hogy Ashley befut és megcsinálja helyettünk....vagy hoz a Starbucks-ból.
Zayn előkotorta a telefonját és nyugdíjas bácsikat megszégyenítő lassúsággal írt egy négy szavas SMS-t. Fél perc múlva jött a válasz és 10 perc múlva már a kanapén ülve kávéztunk.
- Imádunk Ash!!! - mindannyian nyomtunk egy nagy puszit az arcára és visszaültünk sziesztázni.
Negyven percen keresztül szürcsöltük a kávékat, mikor Niall és Jasmine kipihenten és mosolyogva jöttek le a lépcsőn.
- Jó reggelt! - köszöntek mosolyogva. De vidámak egyesek...
- Már akinek! - vágott vissza Harry. - Egész éjjel nem aludt senki a kis éjszakai akciótok miatt... - nyávogott mind a négyünk nevében.
- Bocsi... - vörösödtek el. - Azt hittük nem halljátok. - mondta Jasmine.
- Pedig hallottuk... Tényleg nem aludtunk semmit... - halványan rájuk mosolyogtam, majd megittam az utolsó korty kávét és feltápászkodtam a kanapéról.
A fürdőben miután lezuhanyoztam dobtam magamra sminket, hogy ne látszódjanak a karikák a szemem alatt, majd felöltöztem.
- Jó leszek így? - kérdeztem a fiúktól.
- Nem tudom. Gyere ide! - Lou magához húzott és megpörgetett. - Tökéletes! - mondta.
- Köszönöm! - mosolyogtam.
Körülbelül 14 éves korom óta kérem ki Lou véleményét az öltözködésemmel kapcsolatban. Mindig megmondja ha valami nem jó.
Néhány perccel később Jasmine is lejött. Ő is csodálatosan festett, csakúgy mint Ashley.
Jasmine egy laza piros-fehér egybe ruhát viselt. Haja göndören omlott a vállaira. A sminkje pedig eleganciát tükrözött.
Ezzel szembe Ashley egy egyszerű, de mégis vadóc fehér rucit vett fel. Barna övet kötött a derekára és ráadásként felkapott egy zöld dzsekit.
Mindhárman viseltünk valami fehéret. Hárman egymás mellet állva egész jól festettünk.
Három autóval mentünk életem első One Direction koncertjére. Bármennyire furán hangzik ez lesz a legelső One Direction koncertem. Az elmúlt három évem nem éppen a koncertjeik látogatásáról szólt, bár szívesen elmentem volna rájuk. Ráadásul Magyarország közelébe még csak nem is jártak.
Lou-val ketten mentünk. A többiek nagyon nem akartak velünk jönni, mondván elég régen beszélgettünk Louis-val négyszemközt.
- Sajnálom az elmúlt három évet! - nyögte ki.
- Mit sajnálsz rajta? Amilyen bunkón viselkedtem veled akkor, csodálom, hogy még szóba állsz velem. - motyogtam.
- Tény és való, hogy az az egy hónap mindkettőnknek fájdalmas emlék.
- Hallgatnom kellett volna rád! Nem lett volna szabad bíznom benne! Tudtad előre, hogy az lesz, ami megtörtént! - elborzadtam, hacsak arra az elmebeteg állatra gondoltam.
- Meg van még? - kérdezte halkan Lou.
- Már nem látszik. Örülök, hogy akkor megjelentél!
- Én is, de szerintem ne is beszéljünk róla, mert kezdek egyre jobban ideges lenni...
Nyomtam Lou arcára egy puszit, mikor megálltunk.
Egész nyugis utunk volt a bejáratig. Fotósok és rajongók tömkelege támadott meg minket.
Nem tudtam, hogy mi zavart inkább. A vakuvillanás vagy a fülembe való sikítozás...
Lou-t bent egyből elragadta a fodrász én pedig megkerestem a lányokat.
- Minden oké? - kérdezte Jas. - Elég fura a tekinteted...
- Aha, persze. Jól vagyok, csak Lou-val megbeszéltük a dolgokat. - mosolyogtam.
- De tényleg, ti hogyan is vagytok most? - kérdezte hirtelen Ashley.
- Csak leges-legjobb barátok vagyunk! Születésem óta ő a legjobb barátom! - feleltem.
- Csak tudod Tori, leges-legjobb barátságból szempillantás alatt lehet szerelem! És ez tapasztalat! - mosolygott kedvesen Jasmine. - Niall a középiskolában a legjobb barátom volt és most nézd meg, hogy hol tartunk.
- Ez igaz! - csatlakozott Ashley is. - Zayn-nel nem mondhatnám, hogy legjobb barátok voltunk, de jóban voltunk. Lassan egy éve pedig együtt vagyunk.
- Lehet, hogy te nem veszed észre, de Louis, ha meg lát mindig mosolyog és jobb kedve lesz. Mikor megtudta, hogy visszajössz másról nem is beszélt...
- Ez nevetséges! Lou nem is volt és szerintem nem is lesz több mint barát....
- Háhá... ott a szerinted... - vágott közbe a két lány.
- Jó, mindegy. Hagyjuk ezt... - a mondatot nem tudtam befejezni, mert megjelentek a fiúk.
Akaratomon kívül is Lou-t figyeltem. És igazuk volt. Tényleg, amint belépett egyből rám mosolygott. Bár mondjuk szerintem csak éppen útban voltam vagy valami hasonló... Oké, ezek tényleg hülye kifogások, de tök fura lenne ha Louis meg én együtt lennénk. Bár, ha azt nézzük, akkor szinte egész életünkben együtt voltunk. Jó, ezt azonnal be kell fejeznem...
Öt perc múlva kezdtek a srácok. Nagyon jók voltak. A lányokkal kimentünk a nézőtérre és sikítozó tinikké váltunk. De tényleg.. Minden számot végig énekeltünk és akárhányszor felénk néztek vagy intetettek elkezdtünk sikoltozni...
A koncert vége fele a srácok egy kis figyelmet kértek.
- Sziasztok! - kezdte Liam. - Szeretnénk nektek bejelenteni, hogy egy hónap múlva új turnéra indulunk... - őrült sikítozás...
- Ez a turné egy kicsit más lesz, mivel néhány taggal bővülni fogunk egy-két koncert erejéig... - folytatta Niall.
- Az eddigi koncertek és turné során nem voltak háttértáncosaink... - mondta Zayn.
- Szeretnénk a táncosok közül a két jelenlévőt a színpadra szólítani. - szólalt meg Harry. - Köszöntsétek nagy szeretettel Ashley Wood-ot és Victoria Donowan-t.
Kicsit meglepődtünk, de egyből reagáltunk. Így amennyire hatalmas tömegben lehet, felmentünk a színpadra.
- Ennek a két csodás lánynak köszönhetjük a koreográfiát. Rengeteg energiát fektettek bele, azért, hogy ti majd jól szórakozzatok a koncerteken... - fejezte be Louis.
A rajongók még sikítoztak egy sort és megtapsoltak minket. A srácok elköszöntek tőlük majd jó éjszakát kívánva lejöttek a színpadról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése