- Fogd be!! - szólt a válasz mindenkitől. De tényleg, egyszerre kiabáltunk.
- Nem érdekel!! - fújt bele megint abba az átkozott trombitába. - Kilenc óra van!
Senki nem mondott erre semmit. Szerintem mindenki visszaaludt. Én sem tettem másként....
....
Nem tudom mennyi idő múlva valaki bejött a szobámba.
- Tori, kérlek. Legalább te segíts... - kérte Liam. - Simon nem sokára itt lesz és horrorálisan néz ki ami lent van...
- Mi van lent? - ásítoztam.
- A tegnapi felelsz vagy mersz maradványai...
- Ohh tényleg... Megyek csak két percet kérek! - ugrottam ki egyből az ágyból.
Magamra kaptam a köntösöm és a macis mamuszom és már rohantam is le Liam-nek segíteni.
Emlékeztem, hogy mi történt tegnap, hiszen nem ittunk sok alkoholt, de ez friss szemmel nézve még szörnyűbb.
Van az a mondás, hogy mintha egy atombomba robbant volna. Na ez erre nem igaz, ez olyan, mintha az első és a második világháború a nappalinkban zajlott volna.
Gyorsan megfogtam egy zsákot és a nagyobb szemeteket belepakoltam. Liam addig kiporszívózta a kanapét és a szőnyeget. A törött dohányzóasztalt kivittük a kis garázsba. A tévét letöröltem, míg Leeyum a fényképeket hozta elfogadható állapotba. Röpke háromnegyed óra alatt rendet teremtettünk.
Akkor csengetett Simon, mikor mentem felöltözni.
.jpg)
- Szia Simon! - köszöntem a fiúk manager-ének. - Hogy s mint?
- Szia Victoria! Köszönöm jól vagyok! Te hogy vagy? - felelte kedvesen.
- Én is jól vagyok! Szóljak a többieknek vagy elég Liam is? - kérdeztem.
- Ha megtennéd, hogy szólsz nekik, azt megköszönném. - mosolygott.
Fent elég nehéz dolgom volt. Niall könnyen felébredt, csak annyit kellett neki mondanom, hogy kész a reggeli. Mondjuk eléggé megsértődött, mikor reggeli helyett Simon-t találta lent. Meg is jegyezte, hogy a férfit nem tudja megenni...
Zayn-nél is viszonylag egyszerű volt, mert már Ashley ébren volt. Így ketten keltettük a tükörmániás srácot. A reggeli csókuk után kislisszoltam a szobából.
A hátramaradt két hétalvót rettentően nehéz volt felkelteni. Harry-nél elővigyázatos voltam, mert tudom, hogy szeret meztelenkedni. Becsukott szemmel közelítettem meg az ágyát. A kezeimmel kitapogattam, hogy van-e rajta takaró. Amint megbizonyosodtam róla, hogy szerencsémre van elkezdtem ébresztgetni.
- Harry, ébresztő... - mondtam, miközben megsimogattam a fejét. - Simon itt van, beszélni akar veletek... - nos ez nem segített. - Hazza, drágaságom... - nyávogtam. Ez legtöbbször meghatja, de most nem.
Szinte mindent kipróbáltam már. Még rá is ültem, de csak lelökött magáról. Eszembe jutott egy ötlet. Jó kis ötlet volt és tudtam, hogy kapni fogok érte, de nem igazán érdekelt.
Lerohantam a konyhába egy nagyobb tálért, amit hideg vízzel megtöltöttem. Óvatosan visszamentem Hazz szobájába. Odaálltam az ágy mellé. Még egyszer szépen kértem, hogy kelljen fel.
- Harry, ébresztő. - semmi. - Ha nem hát nem. - mondtam és a nyakába öntöttem a vizet. Erre már egyből felpattant.
- Mi a t***m történt? - szitkozódott én pedig istenesen kiröhögtem. - Ezt még visszakapod!!! - fenyegetett.
- Nem érdekel... Hozd magad rendbe! Simon lent vár! - már nem vártam meg a reakcióját, mentem a másik medvéhez.
Louis békésen szuszogott. Akkor fordult a másik oldalára, mikor benyitottam. Nem volt szívem felkelteni, de muszáj volt. Először is világosságot engedtem a szobába, majd Lou ágyához léptem. Mosolyognom kellett, olyan aranyos volt. Kisebb korunkban is, mikor egymásnál aludtunk én keltem fel hamarabb és mindig néztem, ahogy alszik. Már akkor is ilyen aranyos volt.
- Lou, hasadra süt a nap... - mondtam kedvesen.
- Anyu, még öt perc... - motyogta és megfordult, így a feje az enyémmel szembe volt.
- Édeskicsiszivem, nincs öt perc. Jelenésed van. - nyomtam egy puszit az arcára, amin elmosolyodott. Erre se mozdult meg, pedig tudtam, hogy ébren van, mert résnyire kinyílt a szeme az édeskicsiszem megszólításra. - Tomo, ne szórakozz velem. Tudom, hogy ébren vagy! - nem reagált erre se semmit.
Úgy tettem, mintha feladtam volna a próbálkozást. Elindultam az ajtó felé csiga lassúsággal. Rátettem a kezem a kilincsre, de nem nyomtam le.
- Te akartad! - mondtam, majd neki futásból ráugrottam. Majdnem leestem, de hála Lou reflexeinek nem landoltam a földön.
Nem tudom, hogy hoztuk össze, de végül én feküdtem alul és Lou a két kezével támaszkodott fölöttem. Az egyik kezével megsimogatta az arcom.
- Erre már felkeltél... - jegyeztem meg, mire Lou rám mosolyodott és én is viszonoztam a gesztust.
Még mindig úgy voltunk és különösebben egyikünket se zavarta a helyzet, kimondottan jó volt.
Belenéztem Lou gyönyörű szemébe és elvesztem bennük. Rengeteg érzelem kavargott a tekintetében, amiket 16. szülinapunkon is láttam. Ő is a szemembe nézett, majd végig pásztázta az arcom minden egyes centiméterét és végül a tekintete megállapodott a számon. Megnyaltam az ajkaimat, aminek hatására halványan elmosolyodott. Az arca elkezdett közeledni az enyém felé. Két centi választott el minket egymástól. Szabályosan egy levegőt szívtunk. Azonban mielőtt bármi történt volna Lou megrázta a fejét és nyomott egy puszit a homlokomra. Majd a fülemhez hajolt és belesuttogott:
- Majd ha te is akarod... - suttogta és leszállt rólam. Mielőtt bármit mondhattam volna eltűnt a fürdőben.
- Szeretlek Louis! - mondtam ki, ami egyből eszembe jutott. Úgy voltam vele, hogy BooBear már úgy se hallja.
...
A többiek a nappaliban ücsörögve beszélgettek. Simon ült az egyik fotelbe, Liam a másikba. A kanapén ült Harry, Niall és Zayn. Niall ölében ült Jasmine, Zayn mellett pedig Ashley. Az utóbbi páros egymás kezét fogva figyelte Simon történetét. Neki támaszkodtam a boltívnek és mosolyogva figyeltem a bagázst.
Elképesztően sokat jelentenek nekem. El se tudnám képzelni az életemet nélkülük. Bármennyire durván hangzik van valami jó abban, hogy megtörtént a baleset. Részese lehetek ennek a csodaként elkönyvelhető dolognak, ami a mi hatalmas családunk. Bármennyire fáj a szüleim halála, bármennyi éjszakát sírok át, tudom nagyon jól, hogy őket már nem kaphatom vissza. Elfogadtam a halálukat és a legjobb helyen vannak. Most már mindig boldogok és a lelkük mindig velem van.
Észre se vettem, mikor Louis mögém lépett. Megsimogatta a hátam és közel hajolt hozzám.
- Én is téged! - mondta majd odament a többiekhez. Teljesen ledöbbentem. Csak az az egy mondat kavargott a fejemben.
- Tori, nem jössz? - kérdezte mosolyogva Ashley, miközben átült Zayn ölébe helyet adva Louis-nak.
- De persze. - feleltem és levágódtam Liam ölébe. - Az ígéret szép szó...
- .... ha megtartják úgy jó. - fejezte be a mondatot Liam és megpuszilt. Akaratlanul is Lou-ra esett a pillantásom, de csak megrázta a fejét és elnevette magát Harry-n, aki azon ügyködött, hogy megnyalja a könyökét. ( NE PRÓBÁLD KI, NEM SIKERÜL... Tapasztalat :D )
- Na srácok... - sóhajtott Simon. - Térjünk komolyabb témára! Gondolkodtatok már rajta, hogy milyen számok lesznek a turnén?
- A They don't know about us, She's not afraid, Heart attack, Kiss You, I Would, Last first kiss és Live while we're young biztos, hogy lesz, mert a lányok azokra találtak ki táncot. - felelte Zayn.
- Ashley és Victoria csak a táncosok? - kérdezte hümmögve.
- Nem, még jön Danielle is. - erre a kérdésre már Liam felelt. - Elméletileg lassan megérkezik.
- Rendben van, arra gondoltam, hogy lehetne még a What makes you beautiful, az I want és a Stand up az Up all night albumról.
- Ez jó ötlet. - jegyezte meg Niall. - Lehetne még az Over again is.
- Meg a Rock me. - mondta Ashley.
- Summer Love és Nobody Compares? - vetettem fel.
- Nah, akkor ezzel meg is volnánk.. - mondta Simon. - Fel is írtam őket. Most azt hiszem, hogy megyek. Jövőhéten gyertek az arénába. Akkor kezdődnek a hivatalos próbák. - állt fel.
Harry kikísérte. Míg kint volt Danielle hívott minket. Sajnos ma nem tud jönni, mert megbetegedett. Így a mai próbát lefújtuk.
- Srácok, mit csináljunk ma? - kérdeztem.
- Fogalmam sincs. - rázta a fejét Liam.
- ÜVEGEZÉS!!! - kiabálta Harry.
- Naneeee... - sikoltott Jasmine. - Már megint...??
- Igen... - szállt be Zayn is.
Hat kettő arányba nyertek az üvegezni akarók. Úgyhogy üvegeztünk. Kicsit arrébb raktuk a kanapét és a foteleket, majd törökülésbe helyet foglaltunk. A bal oldalamon Niall, a jobb oldalamon pedig Ashley ült. Harry betette középre az üveget és leült Liam és Zayn közé.
- Ki kezd? - kérdezte Lou.
- Aki kérdezi! - vágtuk rá egyszerre, így Louis pörgetett elsőnek.
Az üveg két teljes kört leírt, mígnem Harry-n állapodott meg.
- Felelsz vagy mersz Harold? - kérdezte komolyan.
- Merek. - köztudott, hogy Harry 10-ből 9-szer mer.
- Jól van, jól van... - hümmögött Louis. - Menj át Jonson nénihez és szerenádozz neki...
- Már megyek is... - futott Harry a szomszédba.
Mi természetesen követtük, hogy hiteles legyen a feladat. Jonson néni finoman fogalmazva nem csípi a fiúkat, ezért kifejezetten érdekes volt, ahogy Harry a What makes you beautiful-t énekeli a körülbelül 80 éves nénikének.
Ezek után rengeteg felelés volt, így Hazza kijelentette, hogy nincs felelés minimum 15 körön keresztül. És mivel csak merés volt, ha valaki nem akart se feladatot csinálni se levenni valami ruhadarabot, az iszik valami alkoholt.
Ez annyira jól sikerült, hogy már nem is volt benne felelés. Két óra játék után már annyira be voltunk csiccsentve... Már jött minden.
Az egyik alkalom, mikor nálam állt meg az üveg, hát elég érdekesen alakult.
- Szóval Tori mersz vagy mersz? - kérdezte Hazzy.
- Merek. - mondtam eltökélten.
- Szóval, akkor csókold meg a legidősebb embert közülünk. - mondta vigyorogva.
- De magam nem tudom megcsókolni, hacsak nincs nálatok tükör. - már kezdtem örülni, de korai volt.
- Akkor ott van Louis barátom! - Harry nagyon biztos volt a dolgában.
- Lou? - kérdeztem, amire csak egy igen bólintás volt a válasz.
Mindketten felálltunk és Lou odalépett hozzám. Mindketten Harry-re néztünk.
- Addig kell csinálnotok, amíg azt nem mondom, hogy elég. Kezdhetitek!
Felnéztem Lou-ra és a tekintetünk találkozott. Ugyan azokat az érzelmeket láttam a szemében, mint ma délelőtt. Egy fél lépést közelebb léptem hozzá. A kezeit a derekamra helyezte és gyengéden magához húzott.
Még egyszer belenézett a szemembe majd arca egyre-egyre közeledett. Lehunytam a szemem és vártam, hogy megcsókoljon.
- Oké. - mondta Harry, de nem váltunk el egymástól.
Éreztem magamon a többiek csodálkozó pillantásait, és Louis sem volt ezzel másképp. Ajkaink elváltak egymástól, de utána még nyomott egy puszit a számra.
Mindketten elpirulva fordultunk a többiek felé, akik nem mondtak semmit csak mosolyogtak.
Hogy a lányoktól mit fogok én ezért kapni????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése